Nem tudom megérteni, hogy valaki versírásra adja a fejét, aztán egyet legyint, és húsz évig abbahagyja a munkát – mondta Czegő Zoltán, a költőtárs, az új kötet előszavának szerzője a beszélgetés felvezetőjében, majd arról beszélt, hogy a hallgatás évei benne vannak ebben a kötetben, és minden elismerés megilleti azt a művészt, aki a sorscsapás vagy egy ekkora szünet után vissza tud térni az alkotói munkához.
Kaiser László, a kötet kiadója elmesélte, hogy ő maga a nyolcvanas évek legelejétől rendszeresen járt Erdélybe, és már akkor megismerkedett Kapui Ágotával és költészetével, akinek abban az időszakban nem jelenhetett meg kötete, bár nagyon jó verseket írt. Mint megtudhattuk, a költőnő 1988-ban hagyta el az országot, és a Budapest melletti Dabason kezdett új életet, ahol 2007-ig nem foglalkozott versírással, utána azonban egyre több új vers született a tollából, mígnem 2015-ben megjelent A másik oldal, 2017-ben pedig A lélek szárnycsapásai című legújabb kötete. Kaiser László szerint csak látszólagos hallgatásról volt szó, hisz a költő akkor is ír verset, amikor nem ír, mert lehetetlenség, hogy a tehetség, érzés, verstani tudás ne motoszkáljon benne. „Valószínűleg ritmusra tanított és élt, mert az élet önmagában is költészet: a reggel-este, kezdet-vég, élet-halál állandó ritmusban van jelen az életünkben” – jegyezte meg. A kiadó vezetője a Kapui Ágota verseiben érintett témákat is felvázolta röviden, szerinte a diktatúra rabságában nagyon fiatalon írt Variációk a szabadságra című költeményre nagyszerűen rárímel a közelmúltban született Variációk a határokra, mely a saját határok feszegetéséről szól. A korábbi kötetnél vaskosabb A lélek szárnycsapásai azt jelzi, hogy a költőnő magára talált, itt már olyan témák is terítékre kerültek, mint a múló idő és a tér, ezenkívül a nyelvezet is külön figyelmet érdemel – fejtette ki Kaiser László, végezetül pedig örömét fejezte ki, hogy egyre többen olvassák, szeretik Kapui Ágota verseit. Czegő Zoltán hozzátette, ahogy a mai magyar írók tollából általában, Kapui Ágota verseiből is hiányolta korábban a közéletiséget, most azonban örömmel látja, hogy a költőnő „hozzáigazodott nemzete sorsához”.
A méltató szavak után Kapui Ágota maga vallott életéről és költészetéről, rámutatva, hogy korábban nem volt sem bátor, sem megalkuvó, de tudta, ha újra megszólal, egy kicsit többet kell vállalnia, mint korábbi verseiben. Megjegyezte, túl erősek a gyökerei ahhoz, hogy máshol igazi otthont tudott volna teremteni magának, majd elárulta a hallgatóságnak, hogy kicsit kacérkodott a novellaírással, és az utóbbi időben ritkulnak a versei, de továbbra is költő szeretne maradni. Az est során Kapui Ágota több versét is felolvasta, végezetül pedig köszönetet mondott a jelenlétért barátainak, Berde Zoltán tanár úrnak és idős édesapjának, majd beszélgetőtársait is megkérte, hogy olvassanak fel saját verseikből.