októberben fájnak a színek
októberben fogynak a napok
múltunk mélyén fegyverropogás
és talaj mentén kúszó hajnalok
kockakőbe botlik most az ősz
és tegnapokba öltözik a csend
a vérző sebre fájdalomtapasz
s a voltak szobra porlik odalent
bár lehulltak a vörös csillagok
és legurultak mázsás bronzfejek
s a befoltozott lyukas lobogók
mint fényes szárnyak újra lengenek
de kivérzett egy kor s a fájdalom
most minden őszben avarként ragyog
mert októberben új rend született
amiből lettél s amiből vagyok
