Ezen a héten az Írisz-tábor több helyisége is alkotóműhellyé vált: tucatjával készültek az agyagszobrocskák, rajzok, festmények, égetett üvegképek, amelyek többnyire nem kezdők kezéből kerültek ki, hisz a részt vevő sérült fiatalok többsége éppen tehetsége okán került be a csapatba. Volt köztük, akinek nagyon fejlett a kézügyessége, de egy lerajzolt labirintus vonalait mégsem tudja végigkövetni az ujjával, mások képzelőerejükkel tűntek ki, általuk soha nem látott tájat festettek meg életszerűen, bár a beszéd vagy a leghétköznapibb cselekedet is nehezükre esik.
A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Írisz Ház két éve kapcsolódott be az Art of Inclusion Erasmus+ projektbe, amelyben szerre mind a négy részt vevő ország vállalja a házigazda szerepet és állítja össze a közös tábor programját. Idén a Makkai Péter református lelkész vezette Írisz Ház fogadta az olasz, portugál és német csoportot, és az együttlét különlegességeként a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézettel, Magyarország Kulturális Központjával közösen szervezték meg a látogatást a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol a Bánffy Miklós tervezte és Makkai András által kivitelezett Csaba királyfi vitrálium volt a rendhagyó művészettörténeti óra témája. Egy kicsit azért is, mert az üvegfestést éppen említett alkotás készítője tanította a táborban, és azt kívánták megmutatni, hogy milyen messzire lehet eljutni ebben a művészeti ágban is.
A táborlakó sérült fiatalok és gondozóik nem csak a művészetekkel, de egy kirándulás során a környékkel is ismerkedtek, az alkotóhangulathoz hűen tegnap nemcsak tábortűzzel zárták az együttlétet, hanem szalmából labirintust építettek: hadd legyen egy kicsit művészet és egy kicsit fejlesztőterápia mindaz, aminek emlékét Sepsikőröspatakról hazaviszik.