Mounia, Naomi, Katoucha, Iman vagy Alek: a 80-as évek óta ők voltak a fehér topmodellek mellett a divatbemutatók sztárjai — mára azonban a fekete csillagok szinte eltűntek a divatparádékról, elsöpörte őket a keleti nők sikere és esztétikai értékeik hulláma.
Mario Lefranc divattervező a Lefranc-Ferrant cég részéről már egyenesen unja az orosz szépségeket, a kék szemű szőkeségek özönét, és arról panaszkodik, hogy ,,manapság igazán keresni kell a fekete bőrűeket, az ügynökségek nem küldenek".
Lydia Kamitsis divattörténész szerint furcsa, hogy ma, amikor a sokféleséget hirdetik, támogatják, elfogadják, ez nemhogy nem nyilvánul meg az emelvényeken, hanem az ellenkezője tapasztalható. ,,Az 1960-as években, amikor a megkülönböztetés és a rasszizmus még nagyon érezhető volt, egyfajta monotónia jellemezte a bemutatókat a fehér faj kiemelkedő jelenlétével. A hatvanas évek közepén azonban radikális változás történt, elkezdtek fekete manökeneket alkalmazni a címlapokon és a bemutatókon, ami akkor botrányt keltett."
Yves Saint Laurent és Paco Rabanne az elsők között volt, aki fekete manökenekre adta ruhakölteményeit. A 80-as évekre ,,a sokféleség berobbanása" volt a jellemző, minden kultúra változatos megjelenésével — mostanában viszont mindez fokozatosan eltűnik, és ismét a fehérek túlsúlya alakul ki Kamitsis szerint. A szakértő ezt azzal magyarázza, hogy ma már nem a kreáció, az alkotás a döntő, hanem a termék, és ezzel a manöken személyiségének elhalványulása és a termék logikájának érvényesülése jár együtt. ,,Voltak időszakok, amikor a divat alakítói a társadalomra akartak hatni, azt akarták képviselni, elő akarták mozdítani a sokféleséget. Azzedine Alaia és Jean Paul Gaultier »szét akarta törni a szépségeszmények öntőformáját« — ma ezzel éppen ellentétben általános törekvés feloldódni egyfajta egyetemességben, semlegességben" — fejtette ki Lydia Kamitsis.
Az egyhangúság egyik magyarázatát a nemzetközi színtér átrendeződése adja a szakértő szerint. ,,A divatpiacon az olyan feljövő országok, mint Kína és Oroszország vagy az arab országok társadalmai, nem elsősorban sokféleségükről vagy a kulturális keveredés befogadásáról nevezetesek. Ezeknek a klienseknek a megnyeréséhez a fehér manöken a mindent megnyitó kulcs" — mondta Lydia Kamitsis. Véleményét megerősíti Renée Dujac-Cassou, a Crystal manökenügynökség igazgatónője is. ,,A fő az eladás, és a férfiak mindig a kék szemű szőkéről álmodnak, ez ilyen egyszerű. A szép afrikai nőről senki sem álmodik manapság, de a tibeti vagy kínai hercegnőről sem, ezért a nem fehér manökenek aránya a divatbemutatók pódiumain továbbra is rendkívül kicsi marad" — hangzik az igazgatónő verdiktje.
