A szomorú az, hogy nem egyedi esetről, hanem jelenségről van szó: csak ebben az esetben 15–16 hónapig tartó „üzletről”, amelyben nem az a legrosszabb, hogy feketén, adózástól és egyéb bürokratikus sallangoktól mentesen folyt, hanem az, hogy a hatóságok csak a csaló ellen indítottak kivizsgálást, az a kutyát sem érdekli, hogy a fiatalok miképpen jutnak felsőfokú diplomához ebben a gyönyörű rendszerben. És milyen arányban, mert valószínűleg sokkal többen vannak annál a tucatnál, akik nem bújnak el szégyenünkben egy ilyen szellemi lopáskísérlet után, hanem még ők kiáltanak tolvajt...
Történik mindez öt évvel azután, hogy a frissen tisztségbe lépett Victor Ponta kormányfőt plágiummal vádolták, és egy évvel azután, hogy vissza is vonták doktori címét. Azóta több hasonló botrány tört ki, és lassan napfényre került, hogy egyes felsőoktatási intézményekben – különösen a politikuspalánták által előszeretettel látogatott hírszerzési akadémián – egész másolási üzem működik, bizonyos körökben így jutnak busás bérpótlékokkal járó, ám a legkevésbé sem megszolgált tudományos címekhez, rangokhoz, előnyökhöz, állásokhoz a kiválasztott személyek.  
Nem, nem kell a mai fiatalokat szidni: olyanok, amilyenné a szüleik nevelték őket ebben a zűrzavaros átmeneti korszakban, amikor a becsületes munka annyira leértékelődött, hogy a tehetősebbek már tucatjával vásárolják – vagy vásárolnák – meg a diplomákat. Úgy látszik, az egyetemektől megtehetik, és ez már nem őket minősíti. A befektetett pénz megtérül egy jól fizető – természetesen állami – munkahelyen, a szorgalmasan tanuló diákok pedig dolgozhatnak feleannyiért a versenyszférában. Nagyobb baj azonban, hogy ezek után senki sem tudja, kinek a felkészültségében lehet megbízni, és ki az, akit messziről el kell kerülni...
A legszomorúbb mégis az, hogy ezek a fiatalok jelentik a jövőt, nekik kellene helyrehozniuk mindazt, amit az előző nemzedékek elrontottak, nekik kellene szakértelmükkel, tudásukkal, munkájukkal élhetővé tenniük ezt a jobb sorsra érdemes országot.