Ennek ellenére: az a tény, hogy 2017-ben még mindig léteznek a nagyon népszerű és maximális médiamegjelenésű politikusokból, kormánymegbízottakból, katonákból, SRI-sekből (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), újságírókból, bloggerekből, egyházi vezetőkből, akadémikusokból, szurkolókból álló működőképes és (hiper)aktív diverziós-uszító hálózatok (lásd az „udvarhelyi Kaufland” diverziót), azt mutatják, hogy az ostobaságból táplálkozó kollektív agresszivitást kiélezett helyzetben újra mozgósítani lehet a magyarok ellen.
Nem szaporítom a szót – ezekről a témákról már többször írtam: jelenleg kipipálhatjuk, hogy Romániában törvényesek az iskolákra, az oktatásra, az ingatlan-visszaszolgáltatásokra, a közigazgatási nyelvhasználatra, a kétnyelvű táblák elhelyezésére vonatkozó követelések. Ebből a megállapításból kiindulva, levonhatjuk a következtetést, hogy a múltbéli román nacionalista hisztériák, valamint a magyarellenes uszításra szisztematikusan felhasznált utolsó két nagy téma – a székely zászló hivatalos kitűzése és a területi autonómia – alaptalan hangulatkeltés, mert teljesen törvényes és jogos követelések. Mégcsak nem is történelmi érveket fogok felsorakoztatni, abban az értelemben, hogy az erdélyi/moldvai magyarok jogai még magánál Romániánál is régebbiek, tekintettel, hogy a magyarok – a románokhoz, németekhez, romákhoz, szlávokhoz, zsidókhoz és a többiekhez hasonlóan – a régió őshonos etnikai csoportját alkotják.
Az Európa Tanács Diszkriminációellenes Bizottsága (ECRI) egyik Romániára vonatkozó jelentése nem túl friss – 2014-es –, mégis  időszerű. Annak 170. pontjában a következő ajánlás szerepel: „A bizottság továbbá ajánlja az egyenlő bánásmód hatóságok általi alkalmazását a nemzeti és regionális jelképek használata esetén, továbbá bármely ebből származó konfliktus megoldását.”
Ráadásként az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főmegbízottjának 2012-es ajánlásából is idézek: „A zászlók és jelképek helyi kormányzati épületeken vagy más közintézményeken belüli vagy kívüli megjelenítése olyan vitatott cselekmény, mely feszültségeket kelthet. Az államoknak ilyen helyzetekben számításba kellene venniük a kérdéses megjelenítésnek a befogadás és jó kormányzás elvei alapján történő szabályozását, egyensúlyt teremtve a társadalom összes csoportjának elfogadható érdekei között.” (Forrás: Az eltérő társadalmak integrálására vonatkozó irányvonalak, Ljubljana, 69. oldal, 50. pont).
Az idézetek magukért beszélnek. Ami pedig az autonómia – még a területit is beleértve – nemzeti/egységes államokon belüli törvényességét és kedvező hatásait illeti, erről nemrég írtam. (Tekintettel arra, hogy az autonómiát olyan fórumok javasolják, mint az ENSZ, az EBESZ és az ET – ez jó jel.) Tanulság: A romániai magyarok összes fő követelése – ahogy azokat e közösség képviselői megfogalmazták – törvényesek és jogosak. Ebből logikusan következik, hogy az ezeket a követeléseket megfogalmazók és támogatók nem „radikálisak” vagy „szélsőségesek”.
Most, hogy tisztáztuk ezeket a romániai nacionalista mitológia által annyira „vitatottnak” mondott aspektusokat, természetes módon merül fel a kérdés: ha az anyanyelv közigazgatási használata, a regionális zászlók és a területi autonómiák törvényesek, sőt, hasznosak is egy ország – és nemcsak a nemzeti kisebbség – számára, akkor miért ápolják még a posztkommunista Romániában is a „veszélyes magyar” mítoszát – méghozzá éppen ezekből a… törvényes követelésekből kiindulva? A választ akkor sejthetjük, vagy tudhatjuk meg, ha végig merünk menni a logikai szálon: azért, hogy továbbra is a végtelenségig meglopjanak és megalázzanak benneteket/minket azok a (zömmel román és néha magyar segítségét élvező) kleptokraták és szekusok, akik még a kommunizmus idejében ültek a nyakunkba, és 1989 után sem szálltak le rólunk – és akik hamis és riadalmat keltő témák felé terelik a többségi lakosság figyelmét. Mindezekből egy újabb tanulság következik, nevezetesen az, hogy a korrupció elleni és a jogállamiságért folyó harc érdekében többé NEM szabad elkerülni/elhallgatni a kisebbségi/magyar ügyeket/témákat, hanem ellenkezőleg, fel kell vetni, érvekkel kell alátámasztani, meg kell oldani a törvényeknek és a nemzetközi szinten keletkezett követendő gyakorlatoknak és ajánlásoknak megfelelően.
Tehát ahelyett, hogy – még a civil társadalomban is – azt a képmutató és diverziós mottót hangoztatnák, hogy „Most nem megfelelő a helyzet, mert csak a nacionalisták/SZDP-sek malmára hajtanánk a vizet az etnikumok közötti kapcsolatokra vonatkozó témák felvetésével!”, lépjünk ki végre a nacionalista hazugság buborékából, legyünk nyitottak a banális igazságra, hogy egy olyan őshonos etnikai csoport fő követelései, mint amilyenek az erdélyi/moldvai magyarok, tökéletesen jogosak és törvényesek – és szükségesek ennek az etnikai csoportnak a túléléséhez! Ezenkívül az is következik mindezekből, hogy mind a korrupcióellenes/demokráciapárti harcnak, mind az etnikai kisebbségek jogaiért folyó küzdelemnek azonos a kiindulási pontja: a jogállamiság, a törvényesség, a polgáriság és a legjobb értelemben vett európaiság. A kisebbségi ügyek alapvető módon polgári és jogi kérdések – semmiképpen sem történetírási vagy propagandisztikus-ideologikusak.
Végül az következik, hogy a románok szerepvállalása a magyarok (és nem csak) jogaival kapcsolatos ügyekben Romániában növelni fogja a korrupcióellenes, SZDP-ellenes polgári mozgalom erejét – amely magával hozza a magyarok szolidaritását a románokkal.
Az etnikumok és fajták közötti szolidaritás az Amerika Egyesült Államokban már a 60-as években működött – bizarr, hogy a XXI. századi Romániában még tabutéma, mint a mesében. És a közösségek közötti szolidaritás egyik – nagyon is kedvező – mellékhatásaként az RMDSZ Verestóyhoz hasonló kleptokratáitól és dinoszauruszaitól is megszabadulunk majd, vagy azoktól a toxikus névtelenektől, akik szemrebbenés nélkül megszavazzák a közpénzből lopást a helyi tanácsokban vagy a korrupcióellenességet felszámoló törvényeket a parlamentben. És ezt anélkül teszik, hogy a szavazók bármikor is ezt hallhatták volna tőlük: „A székely zászló hivatalos kitűzése és a regionális autonómiák létrehozása Romániában törvényes/alkotmányos!”
 (Neuer Weg/eurocom.wordpress.com)