A borús, esős idő ellenére sokan megjelentek kedden este Miklóssy Mária Rajzok, színes vonalak című kiállításának megnyitóján Sepsiszentgyörgyön az Árkosi Kulturális Központ Olt utcai székhelyén. Kopacz Attilának, a központ vezetőjének rövid felvezetője után a művésznő munkáit Deák Ferenc Loránd tanár, néprajzkutató méltatta, majd kötetlen beszélgetés következett a művésznővel, melybe Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központjának igazgatója is bekapcsolódott.
Kopacz Attila elöljáróban elmondta, az Árkosi Kulturális Központ idei kiállítássorozata tavasszal Kós András szobraival kezdődött, utána a nyár folyamán festményeket állítottak ki, mostantól pedig grafikák, rajzok, metszetek láthatóak a falakon. A művésznő és a kiállítás rövid bemutatását Deák Ferenc Loránd vállalta el, aki megnyitóbeszédében kifejtette: Miklóssy Mária gondolkodásában gyakoriak a nyitott kérdések, folyamatosan véleményalkotásra, mérlegelésre és ítélőképes állásfoglalásra készteti nézőit, beszélgetőtársait. Mint mondta, maga is úgy ismerkedett meg a művésznővel, hogy miközben saját képeit és egykori férje, Plugor Sándor életművét is bemutatta neki, folyamatosan kérdéseket tett fel, és erős állásfoglalást várt. „Miklóssy a kultúra hálójával merít személyes élményei és vágyai óceánjából, intellektuális játéktérben érzi magát jól, hol a rend törvénye szorít, vagy időnként kimozdulni is hagyja” – fogalmazott a méltató, majd a kiállítás képeiről és azok jellegzetes motívumairól is szólt, hangsúlyozva, hogy a művész, aki ezúttal rajzainak kulisszáiba enged betekinteni, a „színfoltok festői szépségének erdélyi mestere”.
Deák Ferenc Loránd megnyitóbeszéde után egy kérdést intézett a művésznőhöz, aki erre és Szebeni Zsuzsa további kérdéseire is készséggel válaszolt, olyan izgalmas témákról vallva a közönségnek, mint a képeiben rejlő szándékosság és ösztönösség, a művészi lét kibontakozásához szükséges létezésforma, a festő és a festőnő közötti különbségek. Elmondta, hogy nagyon szeretne nem szándékos lenni, de annyira fegyelmezett, hogy a szabadságot, könnyedséget csak nagyon ritkán, ihletett pillanatokban sikerül elérnie. Mint kifejtette, ő nem ösztönösségre, hanem tanulásra építette munkásságát, és ez a sok tanulás, bár segíti a világra való rálátását, néha teher. Valójában akkor lesz jó egy képe, ha sikerül szabadon engednie. „Csak az művészember, aki művészi életformát él, mert a művészet nem csupán a szakma ismeretéből és rajzolgatásból áll, hanem sorskérdés” – vallotta Miklóssy Mária, aki szerint a művész környezete általában nem örvend ennek. Ő különleges helyzetben volt ilyen szempontból, mert miközben igyekezett kialakítani magának ezt az életformát, arra is törekedett, hogy Plugor Sándornak megadja a szabadságot ehhez. A művésznő úgy véli, a férfiak inkább felfedezők a művészetben, a nők pedig inkább előadnak, interpretálnak, de mindkét alkotói hozzáállásra egyaránt szükség van.
