Én személy szerint nem emlékszem, hogy pertut ittunk volna, nem cseréltem vele lábvizet, és nem őriztünk libát sem együtt. Azt esetleg rám foghatja, hogy mikor lepertusodtunk, megrészegültem a boldogságtól, és azért nem emlékszem az ominózus aktusra.
Most már csak baráti alapon könyörög nekünk, mondván: Kérlek, ne szavazzatok!
A 2004-es népszavazás az ő és pártja számára rendkívül sikeres, mert érvénytelen volt.
A nyolcmillió szavazatra jogosultból (kerekítve) hárommillióan járultak az urnák elé. Kétmillió mellette, egymillióan kettős állampolgárságunk ellen szavaztak. Most a 13. (szerencsétlen szám!) évforduló tiszteletére aláírásgyűjtésbe kezdenek, hogy népszavazást írjanak ki, és megszüntessék a határon túli magyarok szavazati jogát. Gyurcsány arra számít,  mindazok, akik anno nem mentek el szavazni vagy ellenünk voksoltak, a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon mind-mind őt és pártját fogják választani. Ennek eredményeként több mint 75 százalékos többséget szerezhet a parlamentben, és ismét miniszterelnök lesz. Ha netán eléri célját, és a külhoni magyaroknak megtiltják a szavazást, akkor sajnos mi nem tudunk rá voksolni, pedig bizonyára sokan égnek a vágytól, hogy rá és pártjára pecsételjenek.
Az öszödi hazudozásról tartott gyónását erényként tüntetheti fel. Végül is mondhatja, hogy mikor azt állította, hogy hazudnak, akkor igazat mondott, és a meggyónt, megbánt bűn alól még a Jóisten is feloldozást ad, akkor miért ne bocsátanának meg a  magyarországi választópolgárok. Mi is megbocsátottunk azoknak, akik akkor ellenünk vétkeztek és szavaztak, vagy egyszerűen nem mentek el választani.
Jó, ha ennyi idő távlatából viccként(!) felidézzük, mivel is kampányoltak külhoni magyar állampolgárságunk ellen a hős szocialisták és társaik, a nagyon liberális szabad demokraták, akik időközben elvéreztek a magyarországi politikai porondon. Kész röhej, amiket plakátjaikra ezelőtt 13 évvel írtak: „Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk havi 20 000 forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt. Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! SZAVAZZUNK NEMMEL!”
Lehet, most ismét előveszi ezeket a régi szólamokat? A főkolompos vezér(szónok) egyelőre  még csak olyanokat mond: Aki nem lakik ott, és nem fizet adót, az ne szóljon bele a magyarországiak életébe.
Mivel nem sietett nyakukra az általuk emlegetett 23 millió román munkavállaló, és most már ott is nagy a munkaerőhiány, azok pótlására is jó megoldást talált. Ugyan nem szeretné, ha  a szomszédos országok magyarjai ott vállalnának munkát, de a távolabbi vidékekről szívesen látna idegeneket: Afrikából, a Közel- s távolabbi Keletről. Néhány bevándorlójelöltnek már meg is mutatta, hogy milyen jó lakhatási körülmények vannak Magyarországon, nála odahaza.
Végül is az akkori népszavazástól függetlenül megkaptuk a kettős állampolgárságot, és most ráadásul még azt is, amiről a Gyurcsány Ferencek akkor még csak nem is (rém)álmodtak: a szavazati jogot. Szavazni nagy felelősség, és sokaknak teher, mert félnek, hogy önkezükkel rontják el saját sorsukat, ha rossz helyre ütik a pecsétet. Gyurcsány úr csak jót akar. Szeretne megkímélni attól, hogy olyan stressznek tegyük ki magunkat a nagy dilemmázásban, ami már a népdalban is zaklató: Hát én akkor kit válasszak?
Teljesen megszabadulhatunk a választás felelősségétől, ha a román parlament is hoz egy olyan határozatot, amely szerint azon román állampolgárok, akik magyar állampolgársággal is rendelkeznek, ne szavazhassanak. Akkor már nyugodt életünk lehet. Különben is úgy néz ki, hogy idehaza teljesen mindegy, ki milyen pártra szavaz, mert úgysem történik semmi változás.