A felvilágosodás korától kezdődően újraértékelődött az életmód és az életenergia is. Az elme világossága áthatott mindent, a szabadság-testvériség-egyenlőség eszmerendszere reményt adott az alacsonyabb társadalmi rétegek számára is. Az ember erejébe, tudásába, képességeibe vetett hit optimizmust sugallt, az istenkép is az óvó, szerető atya képévé szelídült.
A nemzetek öntudatra ébredése helyreállította az egyének önértékelését is, ami jobb közérzetet, lelkesedést, az életenergia növekedését vonta maga után. A tudomány, kisebb mértékben a technika fejlődése nagyobb életteret, jobb életlehetőséget biztosított az embereknek. A művészetek lehetővé tették a kreatív erő megsokszorozódását. Az életmód sokkal kiegyensúlyozottabbá vált a fel-fellángoló háborúk dacára is.
A civilizáció térhódítása még nem állított szakadékot az ember és a természet közé, bár a többlettermelés egyre nagyobb földterületeket követelt magának. A földművelés, állattenyésztés még hagyományos módon történt, és figyelemmel követték a föld regenerálódásának folyamatát. Az így előállított táplálék teljes tápértékkel bírt, az életmód és életenergia összhangban állt egymással.
A műszaki-technikai forradalom utáni korszakok gyökeres változásai az emberek életmódjában is változást okoztak. A városi lakosság létszámának növekedése, az ipar megjelenése új közösségi szabályokat teremtett. Megváltozott az ember és a természet közötti viszony is. A haszonszerzés, a kényelmi szint növelése elsődleges fontosságúvá vált. A munka jellege megváltozott, ami sokszor bezártságot, gépiességet vont maga után.
Az ember most már nem a természetet tisztelte, hanem a gépet. A kezdeti harag, mely szerint a gép elveszi az embertől a munkát, egy más szemléletmódnak adja át a helyét: a gép megkönnyíti a munkát. A vallásos hit terén is változások történtek, előtérbe kerültek a világi hatalmak az egyháziakkal szemben. Az ember mindenhatóságába vetett hit kezdett felülkerekedni az istenhiten.
Nagy eltérések alakultak ki az egyes földrajzi térségek népeinek gazdasági fejlettsége, értékhez, valláshoz való viszonya közt.
A világháborúk az óriási emberveszteségen és anyagi káron túl lerombolták a megszokott életmódot. Az életenergia kezdetben fokozódott a háborús propaganda hatására, hogy aztán apatikus állapotba süllyedjen. Minden negatív hatásuk ellenére ezek a háborúk pozitív töltetet is hordoztak: megvilágították az egész Föld létének, kultúrájának fizikai határait, ráirányították a figyelmet a technika romboló lehetőségeire, az önmegsemmisítés veszélyére.
Ilyen általánosan talán először tevődött fel a kérdés az emberiség történetében: meddig a fejlődés és honnan a hanyatlás?
