A két kormányzópárt vezére, Dragnea és Tăriceanu leporoltak egy régebbi, fiókok mélyére elásott törvényjavaslatot, amely a román királyi ház újbóli naggyá tételét segítené elő. De az is lehet, hogy királycsinálók pózában szeretnének tetszelegni. Biztosan belátták, hogy Románia kormányzása hagyományos módon, választott politikusok által szinte lehetetlen, mert ellenük legtöbb esetben bűnvádi eljárás indul, börtönbe, de legjobb esetben is süllyesztőben kötnek ki.
Ez történhet Dragneával is, aki ellen újabb és újabb bűnvádi eljárások indulnak. Felfüggesztett börtönbüntetése miatt nem lehetett belőle miniszterelnök sem, végső menedéke lehetett volna. Az államelnök Iohannis is csak szabotálja a választási győzteseket és akadályozza őket a kormányzásban. Összeszorított fogai közül csak harapófogóval lehet kiszedni a szavakat, börtönben szeretné látni politikai ellenfeleit.
A két vezér ezért látta jobbnak, hogy míg nem késő, állítsák vissza a királyságot, így elkövetett bűneiket e cselekedettel jóvátennék, és számíthatnak királyi kegyelemre. Megtarthatják megszerzett pozícióikat és tovább folytathatják kis- és nagyded játékaikat.
Az említett törvénykezdeményezés szerint a királyi ház kap még egy házat, illetve visszakapja csekélyke hatvanmillió eurós vagyona mellé még 49 évre az Erzsébet-palotát, rendelkezésükre bocsátanak még húsztagú személyzetet is, melyet az államkasszából fizetnek.
Hátha jön egy olyan, mint XIV. Lajos, a Napkirály, aki korának legnagyobb uralkodója volt, és ismét naggyá teszi Romániát, mint Trump Amerikát. Vagy jöhet akár olyan jó király, mint Mátyás, az igazságos, de attól sokan félnének, mert vissza kellene adni neki a pallosjogot is, amellyel nálunk részben még csak a korrupcióellenes ügyészség rendelkezik. Az is csak korlátozott mértékben, mert egyelőre a bűnösöket csonkításra és lefejezésre nem ítélteti, csak börtönre.
A román királyi család valamit már korábban megsejthetett az elképzelésekről, mert az uralkodóházon belül elkezdődött egy bizonyos fajta hatalmi harc. Az ilyesmit régebben leginkább karddal, tőrrel, selyemzsinórral, méreggel intézték. Mára már csak a klasszikusnak számító intrika maradt a láb alól való eltevés módozataként, s úgy néz ki, ez már működik Mihály király környezetében is. A trón első számú várományosai az elsőszülött királylány, Margit és a volt színész, Duda, aki a hercegséget e benősüléssel szerezte.
Duda tudja, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, ezért el is intézték, hogy Mihály unokáját, Miklóskát kizárják az utódlási jogúak közül. (Pedig nekünk már volt egy Miklós nevű uralkodónk!) Nem is henceghet már hercegségével. Nemrég ez a szegény gyerek meg akarta látogatni beteg nagyapját, és még azt sem engedték meg neki. Lehet aggódtak, hogy az öreg, beteg király nehogy megenyhüljön és megváltoztassa végrendeletét, amelyben kitagadta. Az unokának – különben – még afelől is kétségei vannak, hogy a király írta volna alá a jogfosztási aktát. A hatalomból kitúrt, a családból kiátkozott Miklóst most azzal vádolják, hogy erőszakkal akart behatolni a svájci királyi rezidenciára. Még rendőrségi feljelentést is tettek a beteglátogatási kísérlet miatt, miszerint durváskodott a királyi ház finom, úri személyzetével. Akár egy rossz királydrámában (lásd Hamlet), fia ellen fordították anyukáját, Ilonát, a király második lányát is. Miklóst azért ejtették ki a kegyekből és a királyi házból, mert „a státusa által megkövetelt erkölcsi normákat nem tartotta be”. Állítólag van egy gyereke, akit nem akar elismerni. Ha netán királlyá koronáznák, akkor ez nem lenne probléma, hiszen már a francia királyok parázna jelmondata is az volt: „A király vére nem szennyez”, és így a király szertőjének lenni nem jelentett társadalmi megvetést. Sőt.
Ezek után nem marad más, minthogy Duda herceg és párja, Margit hercegnő örökölje a trónt és Romániát. Duda bizonyosan jó király lesz, hiszen itt született, Moldvában, és színész is volt, ilyeténképpen egészen jól játszhatja majd szerepét. Apukája jó viszonyban volt apukánkkal, Iliescuval, amikor ő elsőtitkároskodott Jászvásáron. Dudát azzal is gyanúsították, hogy kapcsolatai voltak a Securitatéval. Aztán elnöknek is jelöltette magát, de visszalépett, mert annak elérése túl macerás lett volna számára. Inkább tanult a Habsburgoktól, akik a csatatér helyett az ágymeleget választották: „Míg mások háborúznak, addig te, Boldog Ausztria (Duda), házasodj!”.
És így házasodott be a királyi házba. Lám, milyen király válik belőle?