Írókő
Az udvaron a diófa alatti kőasztal körül álldogálunk. Janka – aki maholnap négyesztendős – kisebb követ (kavicsot) talál. A kavicsot végighúzza a kőasztal lapján. Meglepetten látja, hogy fehér csík marad utána. Azt mondja:
– Né, ez a kő írókő.
– Miért írókő? – kérdem.
– Azért írókő, mert írni tud –válaszolta Janka.
A csitkóbogár
Janka a zöldségeskertben sétál. Az egyik ágyásban meglát néhány lyukat. Kérdi az édesanyjától:
– Ki csinálta ezeket a lyukakat?
– A lótetű – feleli az édesanyja.
Aztán másnap Janka ismét a kertben van. Megint felfigyel a lótetűlyukakra. Felkiált:
– Né, megint jár a csitkóbogár!
A vadászok kutyát fogtak
A kocsma előtt megáll a terepjáró kocsi, s kiszállnak belőle a vadászok. Egy vadászkutya is kiugrik a járműből. Janka rögtön beszalad a konyhába, s fennhangon újságolja:
– Tata, a vadászok kutyát fogtak!
Csecsen
A rádió mondja a déli híreket. Emlegetik az oroszországi csecsen nemzetiségű népességet. Janka felfigyel a szóra, majd nevetve azt mondja:
– A rádióban azt mondják a csicsnek, hogy csecsen. Milyen buták!
Tücsököl
Janka az édesanyjával sötétedés után hazafelé ballag. Menet közben meghallja, hogy ciripel a tücsök. Mindjárt megszólal:
– Ha`, tücsököl a tücsök!
Bodri gondolkozik
Bodri kutyánk a farkán ül az udvar közepén, s elmélázva bámul a kapu felé. Janka a kőasztal mellől figyeli. Azt mondja:
– Né, tata, Bodri gondolkozik!
Palacsinta
Janka – miután ceruzát és üres lapot „szerez”– elhelyezkedik kicsi asztalánál, s rajzolni kezd. Nyolc-tíz nagyobb kört rajzol, majd mindeniket besatírozza. Azt mondja:
– Né, tata, mennyi palacsintát sütöttem!
A lepkék lepelnek
A kertben három-négy lepke is szálldos a levegőben, kergetőznek a napfényben. Virágra szállnak, majd ismét táncra perdülnek. Janka azt mondja:
– Né, a lepkék lepelnek.
– Mit csinálnak?
– Lepelnek.
– De mi az, hogy lepelnek?
– Ó, de buta vagy, te tata! Hát a lepkék lepelnek a levegőben.
A szeder vére
Janka szedrészni volt a határban, arcán, száján valósággal „díszlegnek” az érett szeder nyomai. Kérdem tőle: Mitől olyan sebes az arcod?
– Az nem seb – azt mondja Janka –, hanem a szeder vére. Még a kezemet is megfogta a szeder vére – s felmutatja kékes-vöröses két kezét.
*Ráduly János: Janka és a csitkóbogár. Kisgyermekbeszéd. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2009.
