— Melyek voltak az első tapasztalatai? Megismerkedett-e munkakörével?

— Az első két hét után elmondhatom: sok mindent tudtam, de sok mindent nem. Élő kapcsolat volt a korábbi vezetőséggel, de a napi problémaözönre, ami a megyei tanácshoz bejön, nem számítottam. Van néhány megoldatlan kérdés, ilyen például a Mikóújfalu és Málnás község között húzódó határral kapcsolatos, mely négy éve megoldatlan.

— Mondhatni, hogy a mély vízbe csöppent, hiszen a Kovászna Megyei Út- és Hídépítő Részvénytársaság alkalmazottai éppen sztrájkoltak beiktatásakor. Hogyan látja ezt, mi a véleménye a nemrég történt elbocsátásokról?

— Ez is rég húzódó, akut, megoldatlan kérdés. Minél tovább húzódik, annál nehezebben lehet megoldani. Fontos momentuma ennek, hogy kevesebb volt a kommunikáció a megyei vezetőség és a szakszervezet, a munkások között. Másrészt viszont nincsen rendben az, hogy egy olyan cég alkalmazottai, amelynek százszázalékos tulajdonosa a megyei tanács, az utcán fütyülnek az önkormányzat épülete előtt. Én a kampány alatt is találkoztam a szakszervezet vezetőivel, beiktatásom előtt is és közvetlenül utána is. Betartottam, amit ígértem. Elmondtam a munkásoknak is, ha mondanivalójuk van, és az meghaladja a cégvezetés hatáskörét, vagy nem találnak megoldást, szóljanak, és elmegyek a céghez vagy terepre. A mandátumom előtt, május végén volt egy sztrájk. Én azt mondom, ketté kell választani a problémát. Van egy jogi kérdés, amely a május 29-i, 30-i sztrájkkal kapcsolatos. Hogy szabályos volt-e, ezt eldönti a törvényszék. Ebben május óta folyt a kivizsgálás. Tőlem a beiktatásom utáni második nap azt kérték, újabb kivizsgálás ne történjen, és ezt be is tartottam. A cég vezetősége úgy ítélte meg, hogy nyolc embernek felbontják a munkaszerződését, mert szabálytalanságot követett el. Ennek is van jogi következménye, ők bírósági eljárást indítottak. A dolog másik oldala a bérkövetelés. Mert tulajdonképpen a sztrájk a bérkövetelés kapcsán indult el. Egyetértek a munkások igényeivel, azzal, hogy nem lehet hatmillió lejes fizetésért dolgozni, ebből családot fenntartani úgy, hogy közben 160 fokos aszfaltot öntenek 30 fokos melegben. Arra kértem a cégvezetőséget, mérjék fel, milyen források vannak a fizetésemelésre. Számí­tásaik szerint átlagosan 25 százalékkal lehet emelni elsősorban a munkásokét, nem a vezérigazgatóét. Ebben az ügyben a munkások érdekeit képviselem.

— A megyei tanács alkalmazottainak kö­rében munkájukkal kapcsolatos felmérést indított. Ennek mi a célja?

— Megkértem a megyei tanács alkalmazottait és az alárendelt intézmények vezetőit, készítsenek tevékenységi beszámolót, amiből kiderül, mit éreznek erősségnek és gyengeségnek az intézmény működésében, és melyek a javaslataik a javításra vonatkozóan. Négyéves tervet kell elképzelniük, amelyet meg tudnának valósítani. A visszajelzések a napokban érkeznek.

— Rögzítették-e a két alelnök hatáskörét, feladataikat?

— Voltak beszélgetések, döntés egyelőre nincs. Egy-két héten belül ez is eldől. Alakítani kell egy keveset, a korábbi gyakorlat nincs rendben, hogy évente hatszor-hétszer módosították a személyzetállományt. Ezen változtatni kell a hatékonyság és az ésszerűség mentén, nem pedig a személyek mentén.

— Melyek voltak az első intézkedései? Mik következnek?

— Az első intézkedésem az alakuló ülés összehívása volt. Az ülések kétnyelvűek. Ragaszkodom a kétnyelvűséghez, még ha ez sok időt vesz is igénybe. Ez egy kivívott jogunk, ehhez ragaszkodni kell. Időközben jártam Bukarestben, Lukács Vilmos vezérigazgatóval, az országos beruházások vezetőjével végigbeszéltük az elkövetkező évek teendőit. Kommandón, Mikóújfaluban, Ozsdolán és Torján fog épülni egy-egy tornaterem. A kommandói építkezési engedélyét már aláírtam. Még van egy érdekes program, amely hamarosan indul: infrastrukturális fejlesztés azokon a településeken és településrészeken, ahol nagyszámú roma lakosság él. Több uniós program is létezik ezzel kapcsolatban. Éppen ezért meghívtam a megyébe a roma ügyekkel foglalkozó államtitkárt. A program kettős célt szolgál: településfejlesztést és a romák gondjainak enyhítését. Ez komoly probléma, amelyről senki nem akar tudomást venni, ezért kell kezdenünk vele valamit.

— A kampányban azt hangoztatta, kezdeményező elnök lesz. Mit jelent ez?

— Egy megyei vezető nemcsak ügyvezető, hanem kezdeményező politikus, ezért különböző politikai kérdésekbe is bele kell szólnia. Nem csak azért, mert az emberek ezt is várják, hanem mert alakítani kell a közéletet. Itt van például a székelyföldi szimbólumok kérdése. A kormány tavaly fogadta el, és a megye is megerősítette a címerre és zászlóra vonatkozó határozatot, amelyben Szekeres Attilának és Demeter Jánosnak nagy érdeme van. Az elkövetkező időszakban minden egyes egyházközségbe el fogunk jutni, és mindenhova el fogunk vinni egy megyezászlót azért, hogy használjuk a székely szimbólumokat és ,,társadalmasítsuk" a székelyföldi identitás kérdését.

— Folytatódik-e a Székelyföld-táblaállítás?

— Nem vagyok feltétlenül híve a különböző reklámpannók elhelyezésének. Azzal viszont egyetértek, hogy a többi székelyföldi megyével meg kell találnunk, miként lehet szóróanyagokban a székelyföldi identitást bemutatni. Másrészt azonban a kampány alatt Antal Árpáddal végigjártuk és feltérképeztük a megyebejáratokat jelző táblákat: siralmas állapotban vannak. Rendezni fogjuk, hiszen sok esetben nem kell különösebb jóváhagyás, nagy összegeket fordítani valaminek a megoldására, csak oda kell figyelni rá.

— A székelyföldi identitás erősítésére milyen elképzelései vannak?

— A gazdasági szféra, a társadalom kulturális háttér nélkül nehezen működik, ezért erősíteni kell a kultúrához kapcsolódó identitáskérdéseket. Összehívok egy szerkesztőbizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy megszerkessze az egyes településeket bemutató kiadványokat. Szeretném, ha Hargita és Maros megyével közösen székelyföldi sorozatot tudnánk indítani.

— Együttes üléseket helyeztek kilátásba a Hargita Megyei Tanáccsal. Ez megvalósul-e?

— A székelyföldi autonómia, a régióátszervezés, a két megye egyesítése kérdésének két oldala van. Egyik a politikai-jogi, amely Bukarestben fog eldőlni. De addig mi lesz? Sokan azt mondják, hogy hátradőlve várjuk, amíg a Hivatalos Közlönyben megjelenik az erre vonatkozó jogszabály. Nekem viszont az a véleményem, hogy elébe kell menni. Például felmerült a közös tanácsülések ügye. Olyan kérdésekben, amelyek a két megye életében közösek vagy hasonlóak. Borboly Csabával már röviden beszéltünk erről a választások után. Itt van például a Csomád—Bálványos kistérség problémája, környezetvédelmi kérdések, a Natura 2000. Vagy az elszalasztott lehetőség, amely a két megye hulladékbegyűjtését szolgálná.

— A kampány során az új magyar egység megteremtéséről beszélt. Ezt hogyan látja a választások után?

— Az új magyar egység megteremtéséről beszéltem, és hangsúlyoztam, ez nem azt jelenti, hogy mindenkit beterelünk egy kalap alá. Ha van két magyar szervezet, ezt tudomásul kell venni, meg kell nézni, melyek a kapcsolódási pontok. Megítélésem szerint kell egy erős gondolat, amely egyesíti a széthúzó erőket, ez pedig a székelyföldi autonómia kérdése lehet. A kampány sok mindent felszínre hozott, és kiderült, hogy az MPP elnökével megegyezés nem lehetséges. Könnyítené a közeledést, a megegyezést, ha más személy lenne az MPP vezetője. Amit világosan látok, hogy Tőkés László püspök úr az a személy, aki sokkal közelebb tudná hozni az emberek által is várt megegyezést. Az emberek elsöprő többsége Székelyföldben gondolkodik, és egységféltő. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Helyi szinten a megye életére vonatkozó konkrét kérdésekben — és a megyei önkormányzatnál a legtöbb ilyen jellegű — szerintem meg fogunk egyezni. Igaz, több odafigyelést igényel, de komoly döntések előtt egyeztetni fogunk az MPP képviselőivel és a román tanácstagokkal is.

— Az MPP javasolta az autonómia-népszavazásról szóló határozatot...

— Kézdivásárhelyen ez teljesen egyszerű, hiszen a polgármester és a tanács többsége is MPP-s, itt a lehetőség jó példával elöl járni. Lássuk, hogy működik, nézzük meg ennek a konkrét kivitelezési lehetőségét.

— Mi lesz a megkezdett fejlesztési tervekkel, mint például a vízhálózat felújítása, az agráripari park, az ipari park, a hulladéktároló ügye?

— Nagyon sok projekt fut, SAPARD-, ISPA-, PHARE-programok, kormánytámogatások, ezeknek van felelősük a tanácsnál. Kértem egy listát, hogy melyik programért ki felel. A kivitelezést szigorúbban vesszük, hiszen a tavasz folyamán lelassult az ütem, a választási kampány ezt fékezte. Azt ígérhetem, hogy a befejezés ütemét gyorsítani fogjuk. A futó projektek közül említeném a lécfalvi szeméttárolót, amellyel a legnagyobb baj, hogy nem volt kellő kommunikáció az ott élőkkel, nem értették, miről van szó. A tanulság ebből az, hogy idejében el kell kezdeni bevinni a köztudatba az elképzeléseinket.

— Milyen új tervei vannak?

— Van néhány nagyívű terv, például a Kovászna—Kézdivásárhely—Bálványos—Sepsibükszád úthálózat rehabilitációja, turisztikai programok, a Székely Nemzeti Múzeum felújítása.

— A vidombáki repülőtér és az épülő észak-erdélyi autópálya új helyzetet teremt Háromszék számára. Hogyan lehet élni ezzel a lehetőséggel?

— Egy másik nagyívű projekt éppen Sepsiszentgyörgy összekötése az autópályával és a repülőtérrel. Ez még nincs kidolgozva, elképzelés van, Antal Árpád polgármester úrral beszéltünk róla, hiszen a sepsiszentgyörgyiek és a háromszékiek számára is fontos, hogy könnyen kijussanak az autópályára. Jó lenne, ha hasznunkra tudnánk fordítani azt, ami eddig Brassó elszívó hatása volt. A repülőtéren ugyanis nem csak személyforgalmat, hanem áruforgalmat is lebonyolítanak. Meg kell vizsgálni a vetületeit annak, hogy egy raktározást, tranzitvonalat lebonyolító hálózatban milyen gazdasági lehetőségek vannak. Ezt a helyi vagy megyei önkormányzatnak nem önállóan, hanem a vállalkozókkal partnerségben kell kidolgoznia. Herman Rosnerrel és a kereskedelmi kamara más vezetőségi tagjaival beszéltünk arról, milyen irányban kell elmozdulnunk. Ez Erdély két legnagyobb beruházása, és a megye mindkettőből profitálhat.

— Gazdaságfejlesztési téren még milyen tervei vannak?

— Gazdasági kérdésekben fontosnak tartom, hogy a szakmai csoportokkal a párbeszéd intenzívebbé váljon. A megyei tanács szerepe, hogy keretet, információt adjon, lobbizzon annak érdekében, amit a vállalkozók jónak tartanak.

— Mit változtatna a művelődés, műemlékvédelem terén?

— Vargha Mihály képzőművésszel, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával beszéltünk a kulturális élet megszervezéséről. Például, hogy a múzeumi tevékenységet az intézmény falain kívül vigyük. Ebben a Székely Nemzeti Múzeum elöl jár, de a többi intézményt is jobban meg kell ismertetni a polgárokkal. Fontos az emlékművek, hadi sírok gondozása. Ebbe be kell vonni az ifjúsági szervezeteket, a cserkészeket például.

— Mit lehet tenni a turizmus fellendítése érdekében?

— Alakult egy egyesület a megyei önkormányzat bábáskodásával, túl nagy tevékenysége eddig nem volt, de ez egy olyan profil, amely kihasználatlan a megyében. Sokan az infrastruktúra állapotára hivatkoztak, de ez ma már nem gond, vasúton és közúton is nyugodtan el lehet jönni ide. Az itthoni infrastruktúra viszont nincs rendben: az, hogy legyen hideg-meleg víz, megfelelő ellátás a vendégek számára. Más vidékeken a hatalmas meleg miatt minden kisült, Székelyföldön minden üde és zöld. Ezt érdemes reklámként tovább vinni.

— Mi az, amit egy éven belül biztosan meg tud valósítani?

— A kulturális identitásbeli kérdésekben elért haladást egy év múlva már fel lehet mutatni. A kiadványok szerkesztése, a megyebejáratok rendezése, a szimbólumrendszer erősítése terén lesznek eredmények. A futó projekteket visszük tovább. Néhány olyan dolog, amelyet saját erőből meg tudunk oldani. A 131-es út háromszéki részét be foguk fejezni.