A nagy sikerű Szent György-napi nyitókoncert után Vlad Maistorovici hegedűművész fesztiváligazgatóként és természetesen előadóművészként tért vissza Sepsiszentgyörgyre. A klasszikus zene fiatal képviselője – aki nem csupán előadóként, hanem zeneszerzőként is hírnevet szerzett – több európai zenei központban pallérozódott, Londonban telepedett le, szervezője és résztvevője egy sor, rendkívül izgalmas és innovatív zenei projektnek. Az általa alapított Vibrate Fesztivál Brassóban immár a harmadik kiadását érte meg idén, első sepsiszentgyörgyi „leágazása” kapcsán – itt Vibrate Sessions néven futott a múlt héten – a klasszikus zene mai szerepéről, más zenei műfajokkal való kapcsolatáról, a zenei piac legújabb trendjeiről és a háromszéki fesztiválon szerzett benyomásokról, tapasztalatokról kérdeztük.
– Milyen mértékben valósult meg a Vibrate Sessions fesztivál alapkoncepciója?
– Nagyon sikeres első kiadása volt a fesztiválnak, hiszen nemzetközi szintű koncertek születtek, ugyanakkor megismertük azokat a sepsiszentgyörgyi helyszíneket, amelyek megfelelnek egy fesztiválnak. Az öt koncertet négy helyszínen tartottuk, amelyből három templom volt, és azt hiszem, a fesztivál ethoszát már az első találkozásunk alkalmával sikerült közvetíteni a helyi közönségnek.
– Túl a dicsérő szavakon, hogyan értékeli a közönség reakcióját általában, de akár specifikusan egyes koncerthelyszínek esetében?
– Minden zenészt – engem is – mélyen érintett az az intenzitás, ahogyan a közönség fogadta a koncerteket. A végén felcsendülő vastaps nagyon sokat jelent számunkra, hiszen a teljesítmény iránti csodálatot fejezi ki. Ugyanakkor a koncertek alatt mindannyian éreztük, hogy a közönség velünk együtt élte át az előadott remekműveket. Példa erre a vártemplomi koncert, ahol nagyon intim formában, egy körben adtuk elő Brahms szívszaggató klarinét-kvintettjét, amit légies Stravinsky- és Bach-előadások előztek meg. Mágikus pillanatok voltak, amelyben a közönség megtapasztalhatta a kamarazene dinamikájának élményét. Az ilyen kivételes pillanatokat pedig a közönség nagyon értékelte.
– Olyan szerzeményeket, sőt feldolgozásokat is előadtak, amelyek különböző zenei műfajokat képviselnek, a mifelénk élőben még nem hallott klasszikus remekművekről nem is beszélve. Mai törekvése a klasszikus zenészeknek, hogy különböző műfajokban kalandozzanak, és ha igen, ebben a törekvésben a kamarazene különleges szerepet játszik?
– Minden bizonnyal a Vibrate fesztivál koncertjei egy új irányzat részei, amely a világ minden kulturális központjában megjelenik. A klasszikus zene nagyon tág univerzum, amely képes más kulturális ágazatokkal párbeszédet kialakítani, rugalmassága révén befogadni más műfajokat is. Tulajdonképpen története során hagyományaink a különböző zenei világokba való kalandozásaink révén gazdagodtak, manapság pedig ez a zenei univerzum még inkább befogadó közeggé vált. A hagyomány nem azt jelenti, hogy belekövesedünk ugyanazokba a mechanikusan megismételt, dogmatikusan bemutatott receptekbe, hanem ellenkezőleg, élő párbeszéd múlt és jelen között. Ilyen értelemben a kamarazene különleges szerepet játszik a klasszikus zenén belül, hiszen magas színvonalú beavatottságot feltételez az előadók részéről, ugyanakkor egy széles repertoárban a zenei élményt helyezi a középpontba. A fesztiválon a múlt nagy remekművei, Bach, Mozart, Brahms, Ravel, Dohnányi darabjai mellett Part, Messiaen, Ligeti, Dediu, Turnage viszonylag friss szerzeményei csendültek fel, de Luiza Zan közreműködésével dzsessz-muzsika is elhangzott. Ebben az összeállításban mind a régebbi, mind az újabb zene friss fényben jelenik meg. A fesztivál végén egyébként megismertem egy hölgyet, aki minden koncerten jelen volt, és azt mondta, soha nem gondolta, hogy tetszeni fog a kortárs klasszikus zene. Ha magas színvonalon szólaltatjuk meg, a kortárs klasszikus zene is lehet kellemes.
– Milyen benyomásokat szereztek a meghívott fiatal zenészek, akik híres koncerttermek, elismert fesztiválok tapasztalatával érkeztek hozzánk?
– Az általunk meghívott zenészek pályafutását több rangos nemzetközi díjjal ismerték el, neves színpadokon koncerteznek, közös jellemzőjük pedig a zenei bátorság. Függetlenül attól, hogy a világ melyik sarkából érkeznek, újítók, illetve nyitottak az újításra. Bár a Vibrate Sessions egy kissé más identitást képvisel, a brassói Vibrate fesztivál három kiadása után tudják, mire számítsanak, amikor meghívást kapnak. De mindannyiunkat rendkívül meghatott a közönség figyelmessége, a szervezők hozzáállása.
– Hogyan tekint a klasszikus zenei fesztiválok piacára, illetve, ha lesz egy következő sepsiszentgyörgyi rendezvény, az hol kap helyet majd az éves programjában?
– Az a szándékunk, hogy a Vibrate Sessions őszi fesztivál maradjon, de nem szögeztünk le pontos dátumot. Megbeszéljük, hogy maradjon-e november közepe, illetve a mostani formátum, vagy javítunk rajta. Időre van szükségünk, hogy értékeljük a sikerét az első, bemutatkozó kiadásnak, aztán megbeszéljük és megyünk tovább. Az olvasók mindezt a fesztivál Facebook-oldalán, illetve a vibratefestival.ro honlapon követhetik.
– Végezetül, melyik koncerten „vibrált” igazán?
– A fesztivál nevét egy George Enescu-idézet ihlette: „A művészetben az a lényeg, hogy lelkünk húrjai megrezdüljenek és visszhangot keltsenek mások lelkében is.” Ezek nem csupán szép szavak, Enescu azt fogalmazta meg, amit mestereitől tanult. Ma a szó jelentése tudományos értelemben gazdagabb, de a lényeg ugyanaz maradt. Mindannyiunknak megvan a képességünk, hogy lelkünk húrjai megrezdüljenek és másokkal együtt vibráljanak. A zene ennek a rezgésnek-vibrálásnak talán a leghitelesebb kisugárzását adja.
