,,Több, mint két éve kerestek meg Wass Albert egész alakos szobrának elkészítésével, s amikor a felkérő mondat elhangzott: fel mernéd-e vállalni?, akkor már tudtam, hogy ennek vállalása munkásságom során sohasem tapasztalt súllyal fog rám nehezedni, ellenzői tudták: a világon elsőként megvalósuló egész alakos szobra identitásunk megélésének, kinyilvánításának újabb emlékhelyén élő felkiáltójelként fog magasodni. Trianon után eltiltott nemzettudatunk, a szülőföld iránti ragaszkodás, a szeretet zarándokhelye lett a szobor már a felavatás pillanatában is. Az alkotómunka egész ideje alatt Damoklész kardjaként lebegett fejem felett az egzisztenciális és szellemi fenyegetettség, megaláztatás érzete. Most az avatás pillanatai felemelő és szívszorító találkozásainak élménye, egy időre, remélem, végleg elszabadított ez alól. Sok ezer emberrel együtt éreztem ezt a debreceni avatóünnepségen."