A természetben begyűjtött növényeket nyersen, levesnek vagy főzeléknek, illetve szárítva későbbi felhasználásra és fűszernek tartósítjuk. Legyen elsődleges feladatunk a begyűjtés utáni minél hamarabbi felhasználás, hogy jellegzetes ízanyagukból és a frissességből ne veszítsenek. Addig is, amíg felhasználásra kerülnek, hűvös és sötét helyen tartsuk.
Felhasználás előtt minden idegen anyagot és fonnyadt részt távolítsunk el, majd mossuk, ezután lecsepegtetjük, konyhakendővel enyhén nyomva szárítjuk.
Néhány növény (például a hagymaszagú kányazsombor, lásd május 11-i írásunkat) párolva vagy főzve elveszíti jellegzetes ízét, ezért csak nyersen vagy fűszerkénti fogyasztását ajánljuk. Ugyanakkor vannak olyan növények (pl. csalán vagy kökény), amelyeket nyersen nem, csak főzve vagy párolva fogyaszthatunk.
Szárítani elsősorban a fűszer- és gyógynövényeket szoktuk. Példának néhány növény, amely felhasználását ily módon ajánljuk: fekete üröm, csalán, szurokfű, vadmurok stb. A feldarabolt, rácsos kereten, szitán megszárított növényeket jól záródó üvegekben vagy dobozokban tároljuk. Ajánlatos a növény nevét felírni az edényre (bár az illata általában árulkodó). A gyökereket alaposan mossuk meg, miután a hibás részeket kivágtuk. A tárolásra szánt leveleket, virágokat mosás nélkül szárítsuk. A hajtásos növényeket csokorba kötve és felfüggesztve szellős, félárnyékos helyen, a gyökereket és a gombákat cérnára felfűzve a konyhában vagy a kertben, erkélyen, a terméseket, gyökereket sütőben (40 Celsius-fokon) is száríthatjuk.
Természetesen, a vadon termő növényeket, zöldségeket és gyümölcsöket ecetben, alkoholban, olajban is tartósíthatjuk, vagy lekvárt, gyümölcslevet készíthetünk belőlük. A vadnövényeket kedvelő háziasszonyoknak a már évek során kialakult gyakorlatuk segít a legjobb megoldás alkalmazásában.
