Ne higgyétek, hogy nem tudom, csőrepedés volt a szomszédban, és emiatt nem volt víz nálatok sem, drágultak az élelmiszerek – jaj, mennyire elfutott a vaj ára, és ezt ti nagyon szeretitek, nálunk ez olcsó –, de a hús nem drágult, az jó. A hírekből tudom, hogy jövőben a jelenlegi fizetés kevesebbet ér, mert a nyakatokba varrják a sok járulékbefizetést, talán nem is olyan nagy baj, hátha többet kaptok majd vissza nyugdíjasként – nálunk ez így szokás.
Sok mindent mesélhetnék magunkról, de itt minden olyan gyors, talán meg sem értenétek, de annak örvendek, hogy már befizettünk egy szuper sízésre, az ünnepeket olyan helyen tölthetjük, amelyről korábban mi sem álmodtunk, és fejenként csupán ötszáz euróba kerül. Ja, ne feledjem, a legszebb karácsonyi ünnepünk az lenne, ha küldenétek néhány házi dolgot. Kérek szépen mustárt, házi ételízesítőt, egy kis paprikás szalonnát, vöröshagymát, csombort a töltött káposztához, ehhez persze receptet is, mert gőzöm sincs, hogy kell elkészíteni. Már megvettem az adventi koszorút, nem volt olcsó, de megérte, az internetről néhány karácsonyi dalt is meg fogunk tanulni. És anyu! Te mindig azt mondtad nekünk, a karácsony szenteste. Hogy kell ezt érteni? Csókol szerető lányotok, Bécsből, Budapestről, Londonból...
***
Gyakran hallom a mellettem vásároló háziasszonyt: ez drága, az lenne az olcsóbb, de sajnos hiányzik a boltból, jaj, mit is főzzek, megy vissza a gyermek az egyetemre, mindent megadnék neki, csak jól érezze magát, és ne hiányolja az itthonit. Sokan vagyunk, voltunk hasonló helyzetben, és tudnunk kell, mi vagyunk a szerencsések. Mert soha nem kaptunk ilyen levelet.