Jó érzékkel és megalapozottan csábít a magas hegyekbe, hiszen a negyvenesztendős Székely Árpád korábban már négy túrakönyvet írt, a mostani Erdélyi-Alpok című kötetét pedig tudományos munkának szánja, amely a Fogarasi-havasok, a Páring, a Retyezát, a Bucsecs és a Királykő, azaz a Déli-Kárpátok uralkodó vonulatainak földrajzinév-anyagát taglalja. Az Erdélyi-Alpok a térség magashegységeit jelöli, e név már a 19. század második felében felbukkan külföldi térképeken. Mint a Székelyföldi Vadászati Múzeumban tartott bemutatón elmondta, a helynevek alakulását az első térképek megjelenésétől kezdődően tekintette át, követve a román névadási szokásokat, a magyar geográfusok tizenkilencedik században kezdett kutatásait, a földrajztudományi előzményeket, illetve a napjainkban meghonosodott névadási szokásokat is. Utóbbiak kapcsán megjegyezte, a táj- és földrajzi nevekkel nem szabad játszani, figyelmeztetett egyben a nevetséges névadás veszélyeire, több cáfolható, rossz példát is említve. A történeti előzmények kapcsán arról is szólt, hogy például Szalay Béla geográfus több mint ötezer helynevet kutatott a Fogarasi-havasokban, és mintegy ötszázszor járt a térségben, ez ma már megismételhetetlen teljesítmény. Székely Árpád öt hegység jelzett túraútvonalait járta be és fotózta, víztükrös fényképeiből csütörtök este is vetített. A kötet képanyaga egyébként a szerző mellett több fotós munkájából állt össze, köztük a csernátoni Bereczki Barna hegyi vezető is szerepel.
Lapunk érdeklődésére Székely Árpád elmondta, 2008 óta foglalkozik alaposan és következetesen túrakönyv-sorozatával, egy év alatt akár 35–40 alkalommal is magas hegyekbe megy anyagot gyűjteni, eddig mintegy 220 túrán vett részt. Természet- és hegyjárásra neveli iskolás diákjait is, ezt fontosabbnak tartja, mint azt, hogy esetleg egyetemen oktasson, illetve tervezi, hogy az eddigi négy kötet anyagát – a Királykő adataival kiegészítve – jövőre újabb túrakönyvben foglalja össze.