Kanada lehetőséget ad arra, hogy polgárai útlevelében a tulajdonos neménél ne csak férfi és nő között lehessen választani, hanem harmadik lehetőség is szerepeljen. Nem az egyetlen, tíznél több ország kínál ilyen lehetőséget, köztük Ausztrália, Új-Zéland, Nepál, a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és a többi másság örömére. Küzdelmüket rendre újabb sikerek koronázzák. A kívánság, az kívánság, hajolj csak előre.
Sokféle másság van a világon. Hajlamosak vagyunk melegében a homoszexuálisokra szűkíteni a kört, akik provokatív gesztusokkal szokták felhívni magukra a figyelmet felvonulásaikon. Nem tudjuk róluk s ők sem magukról a legfontosabbat: hogy tehetnek-e vagy nem a másságukról. A tudomány nem találta meg a felelős géneket perdöntő módon.
Folynak a kutatások, a tudósok egy része a „gének fölötti” jelek közt tapogatózik, mint vak az ablakpárkányon, szerintük ott lehet az öröklődés titka. Mi is pont valami ilyesmire gondoltunk, ki az ördögnek jutnának eszébe társadalmi, környezeti vagy genetikai hatások és következmények. „Ilyennek születtek, ezen nem változtathatunk” – érvek, amelyek mentén több országban beosontak a házasságkötő termekbe. A cél mindig valaminek a vége, de sohasem a vég a cél. Ki kopog, mi kopog, egy fekete holló, dehogyis holló, örökbefogadók ajánlják magukat melegen. A meleglobbi divatot teremt az azonos neműek kapcsolatának. „Tanult magatartásformák is meghatározzák a homoszexualitást” – tartják a másságot elítélők. A vita érdekessége – s ez tényleg érdekes –, hogy talán az egyetlen téma, ahol a baloldal inkább „a természet rendjére”, a jobboldal pedig a szociális konstrukcióként való értelmezésre hivatkozik. A radikálisabb identitáspolitikai áramlatok számára ma már vörös posztó a genetikai meghatározottság gondolata.
A kérdést mindenki a saját ideológiájának megfelelően értelmezi, s ezt tudományos bizonyítékok sem tudnák megakadályozni. Álljon csak a feje tetején a világ, zavarosban lehet jól halászni! Nem ingatják meg őket holmi tények. Kinek a pap, kinek a paplan. A másság tiszteletéért papolók újabban attól félnek, a tudósok nehogy megtanulják kiiktatni a homoszexualitásért felelős kódot. Eleve aggasztónak tartják, hogy embercsoportok legitimitását biológiailag indokolja meg valaki. Ők megindokolják: azért kell gargarizálni, hogy megállapítsd, szivárog-e a nyakad.
Nem csajozol, de már hozzákezdhetnél… velem! – náluk az ilyen biztatás falra hányt borsó a másik nemű részéről. Talán azonos neműhöz vonzódás szülte ezt a szép szerelmes verset is: „Ha nap lennék, neked sütnék, ha eső lennék, neked esnék”.
Apropó, útlevelek: a vízummentes beutazások az Egyesült Államokba nem nagyon könnyebbedtek, amióta kötelező kitölteni az ESTA nevű nyomtatványt, ami elég macerás, mert olyasmiknek kell kiderülnie, hogy valaki valaha vett-e részt terrorcselekményben, kémkedésben vagy ehhez hasonlóban. A légi úton való beutazás nehezebb, mint a szárazföldi vagy vízi partraszállás, a baj tehát nem lóháton vagy hajón jő, hanem repülőn. A lényeg az, hogy a másság képviselőinek kicsit könnyebb.
Ha választani kéne, talán mégis a nehezebb utat választanánk.
