Ráadásul ez alkalommal hathatós ellenzéki részvétellel (a javaslatok egy részét a liberálisok jegyzik). A testület ma vélhetőleg nekilát a módosítási javaslatcsomag tárgyalásának, amelyre szerintük sürgősen szükség van a hazai törvénykezést a 2016/343-as, az ártatlanság vélelmére vonatkozó uniós irányelvhez igazítás végett. Iordacheék szorgalma máris megteremte első gyümölcsét, a bejelentés rövid időn belül „felrobbantotta” az ügyészségeket, elsőként a korrupcióellenes hatóság nevében maga Laura Codruța Kövesi szólalt meg, gyakorlatilag földbe döngölve a tervezett módosítások nagy részét, majd a szakmai szervezetek is megkongatták a vészharangot, végül pedig a bírói állásfoglalások is előkerültek. A kezdeményezők, nagyon úgy tűnik, ez alkalommal darázsfészekbe nyúltak, a talárosok ugyanis az elmúlt hetekkel ellentétben most nem szorítkoztak pár általános aggályoskodó nyilatkozatra, tegnap már utcára is vonultak. Aki egy kissé is tisztában van az igazságszolgáltatás berkeivel, tudja: ebben a közegben igencsak rendkívülinek számító eset, hogy a bírák és az ügyészek az utcán keressék igazukat – egyelőre csendesen.
A talárosok felháborodása nem véletlen, a képviselőház által a múlt héten bohózatba illő körülmények között megszavazott (és várhatóan e héten a szenátusban is elfogadásra kerülő) három törvénymódosítás elég sok előírásával ugyanis még akár egyet is lehet érteni, a Iordache-bizottság asztalán fekvő mostani jogszabály-kezdeményezésről ez már nem mondható el, pár cikkelyt leszámítva (a letartóztatási körülményekre, valamint a vádlottak adatainak nyilvánosság előtti kezelésére vonatkozók). A módosítások zsigeri szinten „nyúlnak bele” az egész büntetőjogi eljárásba – ráadásul úgy, hogy a kezdeményezők még kérdésre sem méltatták azokat, akik ezt napi szinten gyakorolják –, alaposan megnyirbálva az elfogadott bizonyítási eszközök körét (hang- és videófelvételek használatának korlátozása), több szempontból is előnybe hozva a gyanúsítottakat és vádlottakat (így a súlyos bűncselekményeket elkövetőket is), túlszabályozva és ezáltal elbonyolítva adott eljárási mozzanatokat. Mindezt hivatkozva az uniós irányelvre. A gond csupán az – amint két szakmai szervezet összeállításából is kiderül –, hogy a brüsszeli jogszabály előírásai messze nem ezt a módosítástömeget feltételezik, amint az uniós bírósági gyakorlatnak is ellentmondani látszanak egyes cikkelymódosítások.
Hogy a bírák és ügyészek véleménye, amely szerint a korrupcióellenes harcot érő újabb támadásnak vagyunk a tanúi, mennyire helytálló, vitatható, de ha valóban erről van szó, akkor a politikum végérvényesen bizonyította: semmitől sem riadnak vissza a „párhuzamos állammal” folytatott háborúban.