December 6-án a Föld szólt hozzánk, mert fájnak a sebei. Elidegenedtünk tőle, nem becsüljük, nem óvjuk, pedig belőle és Teremtőnk által lettünk lelkesek, érző és értő emberek.
Ráduly Attila, a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület elnöke azt mondta: tudja, hogy az ikafalviak rendesek, nem szemetelnek.
Mi lesütöttük a szemünket, mert bizony nem vagyunk különbek (sajnos), és hiába áltatjuk magunkat, hogy ó, én csak egy papírdarabkát dobtam el, mert egy csepp is elég ahhoz, hogy kicsorduljon a pohár. Nagyon tele van már keserűséggel – figyelmeztetnek a tudósok és sokan mások. Vigyáznunk kell földünk egészségére, gyógyítanunk sebeit, ne szemeteljünk, ne pazaroljunk, a hulladék érték, újrahasznosítható. Szó volt a madarak védelméről, etetéséről, néhány kisfilm bemutatta a nagyvárosok éjjel surranó kis állatait, amiket szintén védeni kell.
Kézműves-foglalkozás is volt. Megtanultunk sörös kupakból, rongyból, eldobott gombocskából piros sálas hóember-díszt készíteni. Ha csak annyi hozadéka volt ennek a teaestnek, hogy holnaptól még egy fogpiszkálót sem dobok el, a madárkáknak csak magvakat, dióbelet és vizet adok, sósat és kenyérmorzsát nem, akkor már nem járulok hozzá ama pohár kicsordulásához.
Szó volt arról is, hogy ne drága ajándékokon törjük a fejünket: szép élményeket nyújtsunk egymásnak. Mikulás lévén volt sorsolás, a gyerekek simogatni, ölelni valókat kaptak, a felnőttek hasznos apró dolgokat, volt finom tea és házi sütemény.
Luca napján, december 13-án az imateremben a felnőttek, a másik helyiségben a gyerekek hangolódtak a csodavárásra. Mesekarikába ülve, elcsendesedve, halk csengőszó és gyertyafény mellett gurult a mesegomolyag. Bardócz Csaba tiszteletes az adventi időszakról beszélt. Miután a hallgatóság egyenként elmondhatta, mit jelent neki a karácsony, szép mesék következtek: arról, hogy Teremtőnk megteremtette saját hasonlatosságára a lelkes, érző és értő embert, majd az öreg királyról, aki arra a fiára hagyta birodalmát, aki mosollyal, jósággal, bölcsességgel uralkodott. Szólt a mese a gazdag, gyermektelen grófokról, akik minden vagyonukat a szegényekre áldozták, és mikor nem maradt semmijük, akkor kapták a legnagyobb ajándékot: örökbe fogadhatták az árva fiút, akinek apja mindent felvásárolt tőlük, s aztán meghalt. A boldog ember inge című meséből megtudtuk, hogy az a boldog, aki elégedett. Végül a bohóc meséje arra tanított, hogy mindenki tehetsége és munkája által legyen saját maga és embertársai hasznára.
Ezúttal is finom volt a tea és a sütemény. A gyerekek is csodálatosan érezték magukat, az ikafalvi leányszövetség fiataljai kiváló hangulatot teremtettek. Jó látni, hogy úgy, mint régen, ma is együtt tud játszani egy egész falu gyerekserege.
Nagyoláh Ilona nyugdíjas tanítónő
