150 éve tért rá Románia a modernizáció útjára. Az importált német Hohenzollern-Sigmaringen Károly fordította (1859 után) a középkori elmaradottságból a fejlődés irányába, a nyugati civilizáció felé az országot.
Most a negyedik román király, I. Mihály távozott az élők sorából, és ezzel talán vége a monarchiának is Romániában.
I. Mihály király Romániában született és nevelkedett, de elég keveset élt itt. Fiatalon hagyta el az országot, nem itt nősült, nem itt születtek és tanultak gyermekei, nem itt kezeltette a betegségét, és nem itt hunyt el. Ám halála napjától, december 5-től más sincs a román sajtóban, mint életét és munkásságát méltató műsor.
Ő már 6 éves korában kis király volt (három évig), tíz évig királyfi, és 19 évesen ismét király 26 éves koráig. Legnagyobb tette, hogy 1944. augusztus 23-án a szovjet hadsereg ellen harcoló román hadsereget (mint államfő és katonai főparancsnok?) szembe parancsolta az addig szövetséges németekkel (rokonaival). Igaz, hogy ezt az aktust az illegalitásban lévő kommunisták sugalmazták, Mihály pedig odasimult 24 óra alatt a nagy Sztálinhoz, mert ő többet ígért, mint Hitler: egész Erdélyt.
Telt-múlt az idő, jött a szocialista-kommunista rendszer – mely választási csalással kezdődött és diktatúrával végződött –, és a szeretett királyt 1947. december 30-án elkergették az országból. Ez volt a köszönet a nevezetes fegyverfordításért.
1989 decemberében ismét megfordult a világ, csatlakozni kellett az Európai Unióhoz, a NATO-hoz. A száműzetésben élő király jött és ment, mert hazatelepedését az 1990-ben megválasztott Ion Iliescu államfő megtiltotta. Most pedig, miután meghalt az utolsó király, mindenki azt találgatja, hogy mi lett volna, ha visszatér 28 évvel ezelőtt uralkodni.
Ami igaz, igaz: a román nép és állam az importkirályok idejében sokat fejlődött. Ezért dicsérik Mihályt most azok is, akik valamikor elkergették és gyalázták. Visszaszolgáltattak neki ezer meg ezer hektár erdőt-mezőt, palotát, kastélyt, nyaralót stb. – miközben a kisebb volt tulajdonosoknak még a mai napig sem adták vissza kis házaikat, földjeiket. Akkor itt valami baj van!
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
