Az ülés egyébként a szokásosnál ünnepélyesebb volt: megnyitóján a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárainak egy csoportja énekelt magyar, román és angol nyelvű karácsonyi dalokat, átadták a város kiválósági díjait az öt legjobb diáknak, végül pedig – a napirenden levő határozattervezetek békés elfogadása után – pezsgővel is koccintottak a jelenlevők.
Pedig nemcsak mögöttünk, hanem előttünk is nehéz év áll. Antal Árpád egyszerűen béna évnek nevezte 2017-et, amikor nagyon lassan haladt minden, nem volt európai uniós pénz, és ez a fejlesztések hiányán látszott leginkább. A pozitívum az volt, hogy az önkormányzatokra bízták a saját alkalmazottak bérének megállapítását, ámbár ez a csoda is keveset tartott, az év végén elvették a forrásokat – Sepsiszentgyörgyöt például 7 millió lejes bevételtől fosztja meg a kormány –, ezért még nem tudni, hogy mennyire lesz fenntartható a pár hónapja született béremelési döntés. „Ez azt jelenti, hogy fontos kérdésekben Bukarest helyett ismét Budapest felé fogunk fordulni, ámbár az, hogy a magyar állam finanszíroz egyetemet, sportlétesítményeket, kultúrát Erdélyben, a román állam csődje. Cinikusan azt is lehetne mondani, hogy a szegény és elmaradt Székelyföldről kell elvennie pénzt a gazdag és prosperáló román államnak” – fejtette ki a polgármester, azzal a székely bácsival példálózva, aki nem gondolta, hogy nemcsak Erdélyt, hanem az egész Romániát is Székelyföldhöz csatolják...
„Sajnos, a jövő év sem mutatkozik jobbnak, centenárium lesz, mi pedig bizonyos ígéretek betartását várjuk, hogy közösen tudjunk örülni annak, hogy ez az ország polgárai vagyunk. Mindannyiunk érdeke, hogy Románia sikeres legyen, mert ha még négymillió ember elmegy, az senkinek sem lesz jó” – szögezte le. Végül a polgármester megköszönte a közös munkát és az építő bírálatokat is, és a békés ünnepeken kívül azt kívánta, hogy a sepsiszentgyörgyiek olyan városban éljenek, amelyre büszkék lehetnek.