Élete teltével az ember hozzászokik azokhoz a jól ismert ételekhez, amelyeket naponta – vagy két-három naponta – változó gyakorisággal az asztalra tesz a ház asszonya. Ha pedig (mint lányom) a szakácskönyvek búvárlója (én pedig a „kisérleti nyúl”), mindig újat teremt meg, és kifogyhatatlan az újabb és újabb ötletekben, alkalmat adva megismerni a fogyasztható ételek kimeríthetetlen gazdagságát.
Mivel őt az ismeretlen ízek a felfedezők izgalmával töltik el, gyakran fordul a természet adta vadnövények megismeréséhez-megismertetéséhez konyhai tevékenysége során. Ha az „új” iránti vonzalmam jóval mérsékeltebb is a lányoménál (húst kedvelő természetem miatt), az új, ismeretlen ízek kipróbálásában támogatom.
A vadnövények levele nem csupán nyersen, szendvicsekre hintve, hanem főzeléknek önmagában (például a gyakori csalánfőzelék már jelenléti jogot nyert tájainkon) vagy más ételekkel vegyítve alkalmas második fogásként is (például a medvehagymás spagetti).
Ugyancsak hosszú lenne a lista a levéért hasznosított vadvirágokból, -gyümölcsökből készült szörpök (pl. a bodzavirágból szinte minden családban kedvelt ital) vagy főzéssel készült zselék, lekvárok, pépek (szamócából, erdei málnából, szederből, galagonyából, kökényből stb.) esetében. Mivel ez utóbbi – kevésbé ismert felhasználása miatt – felkeltette egy olvasónk érdeklődését, elkészítését is leírom. Fél kiló kökénybogyót forralt (másfél liter) vízbe teszünk, egy napig hideg helyen állni hagyjuk, majd két következő napon ezt az eljárást megismételjük. A megmaradt levet 10–15 dkg cukorral tíz percig főzzük, majd forrón tiszta üvegekbe öntjük, amelyeket dugóval zárunk. Szomjat oltó ital vízzel hígítva, de teához, pudinghoz, tejbegrízhez is adhatjuk.
