A vándorló iskolának nevezett Leánylíceum nemcsak vándorolt, de szerkezetében is sokat változott az idők folyamán (ezt egy előbbi cikkben már felvázoltam). Ennek ellenére a tantestületnek odaadó, lelkiismeretes munkájának köszönhetően mindig sikerült megvalósítania az előtte álló feladatokat.
Számos, lelkiismeretességéről ismert pedagógus közül ez alkalommal Szász Tibor matematika szakos tanár pályafutását szeretném bemutatni, akit néhai Kelemen József halhatatlan emlékű pedagógusnak nevezett.
1923. október 4-én született Illyefalván. Szülei, Szász Béla és Ördög Berta, tanítók voltak. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a Székely Mikó Kollégiumban végezte. 1939-ben érettségizett. Egy év megszakítás után került Budapestre, ahol a Ludovika Katonai Akadémiára iratkozott be, az utolsó évfolyam növendéke volt. Négy év után mint műszaki tiszt végzett hadnagyként. Dúlt a háború, s őt is behívták, de hamar fogságba esett. A Szovjetunióban, Orankiban töltött három és fél évet, 1948-ban került haza.
A front, a fogság megviselte egészségét, súlyos szívbetegsége elkísérte egész életében. Röviddel hazatérése után megnősült, feleségül vette Nagy Mártát, akivel boldog házasságban élt 30 évet. Négy gyermekük aranyozta be életüket: Gyuri, Tibi, Márti és Levente.
A fogságban megtanult oroszul, és ezzel a nyelvtudással kinevezték helyettes tanárnak az illyefalvi iskolába. Oroszt tanított, s közben beiratkozott a Bukaresti Tudományegyetemre, levelező tagozaton végezte el 1952-ben a matematika szakot. Előbb a Mikóban tanított, majd 1955–1977 között a 2. sz. Középiskolában.
Katonai neveltetése, a fogság évei rányomták bélyegét életvitelére: a pontosság, fegyelem, egyenes emberi tartás jelen volt szakmai és civil életében egyaránt.
Humán beállítottságáról ismert iskolánkban a matematika mumusnak számított (számít ma is?). Ennek ellenére olyan matematikatanárok tanítottak – mint Szász Tibor kortársai közül Berekméri Antal, Berecz Eta, dr. Páter Zoltán –, akikre a fiatalabb tanárnemzedék felnézhetett, s méltóképpen továbbvihette a matematika megkedveltetésének örömét (Zsombori Hajnal, Balogh Attila, Bakó Magdolna, Szász Árpád).
A statisztikák igazolják, hogy az 50-es évek végétől fokozatosan emelkedett a tanulmányi színvonal, s ez az igényes, következetes oktató-nevelői tevékenységnek tudható be. Ezen eredmények között „örökké emlékezetes marad az 1956–57-es iskolai évben végzett tanítványaink példája, akik közül nagyon sokan kiváló eredményt értek el, elsősorban matematikából” (idézet Kelemen József monográfiájából). Ez nemcsak a tantervi matematikaórák minőségének köszönhető, hanem Szász Tibor önfeláldozó munkájának is. Ehhez társult a tanórákon kívüli matematika szakköri tevékenység is (amiért persze nem járt honorárium!), amelyet Szász Tibor önzetlenül, szakmai szeretetből végzett.
A Szász Tibor által vezetett matematikakör „óramű pontossággal működött, és nagy vonzereje volt a tanulók körében, annak ellenére, hogy a köri foglalkozásokon a részvétel nem volt kötelező” (K. J. után).
A civil életben hobbija volt a bridzsezés, a sakkozás, de arra is jutott ideje, hogy eszperantó tanfolyamot vezessen városi szinten.
Sajnos, diákjai nem sokáig élvezhették nagyszerű óráit, csupán 55 évesen régi betegsége felemésztette egészségét, és 21 évi licis szolgálat után 1978. november 20-án végső búcsút kellett venniük tisztelt tanárunktól a református temetőben.
Jancsó Árpád