Őrült ritmusban éljük az életünket. Az emberek többsége arra vágyik, hogy mindenütt jelen legyen, nem szeretne semmiről lemaradni. Ebben a nyaktörő pörgésben fontos fékeznünk és szünetet tartanunk. Emlékezzünk arra például, hogy a hétvége, a vasárnap a pihenésre, az együttélés örömének átélésére, lelki feltöltődésre szolgál, nem pedig kimerültségből adódó céltalan lustálkodásra. Szakítsunk az év pihenőnapjain, szabadnapjain időt arra, hogy olvassunk, nézzünk jó filmeket, játsszunk a gyerekeinkkel, zenét hallgassunk, sétáljunk, kiránduljunk.
Emellett ne feledjük, hogy mennyire fontos a fizikai tevékenység, és minden, ami karbantartja a testet, minden, ami hozzájárul a családi jólét érzéséhez. Ha jobban és többet alszunk, ha elkerüljük az idegeskedést és a türelmetlenséget, sokkal több lesz bennünk az életkedv.
A családunk élettereként szolgáló otthon velünk együtt nő és változik. Gondoljunk mély hálával erre, hiszen megvéd bennünket a hidegtől, a melegtől, a betolakodóktól. Fontos, hogy a lakásunk ebben az évben se legyen szükségtelenül felcicomázott bálvány vagy a valamikori életnek már csak az emlékeit őrző múzeum. Szeressük rugalmassággal és kímélettel: ez a világ legszebb helye, a miénk és azoké az embereké, akiket szeretünk.
Ebben az évben is mutassuk ki bátran az érzéseinket – a pozitívakat inkább. Mert sajnos legtöbbször a negatív érzelmek kerülnek kinyilvánításra. Ez mindig könnyebben megy, a negatívumoknak mindig erősebb a gravitációs ereje. Soha ne szalasszunk el egyetlen alkalmat se arra, hogy kimondjuk egymásnak: „Szeretlek!”, „Fontos vagy számomra!”, „Ajándékba kaptunk téged!” Egyszerű, ingyenes és csodát tesz – igazi gyógyír annak, aki hallja és befogadja, de annak is, aki mondja.
Az új évben tudjunk jó példát mutatni. A gyerekeink soha nem fogják megtenni azt, amiről nagy hanggal prédikálunk nekik. Érzékeny kis „antennáikkal” csak a hitelesen megélt élet adását veszik. Tegyük fel a kérdést minden egyes nap: Milyen üzenetet sugárzok gyermekeim felé? Milyen szellemi örökséget adok át nekik?
Lényeges, hogy tudatosítsuk: az ember mindig fontosabb. Egy édesapa mindig ugyanúgy reagált a kisebb balesetekre, a törött tányérokra, a kiszakadt nadrágra, a nem túl jó bizonyítványra. Mindig azt mondta fiának: „Nem fontos. Minden helyettesíthető – kivéve téged.” Milyen megerősítő hatása lehet ezeknek a szavaknak!
A házastársunk, a gyerekeink szeretik tudni, hogy az ő személyük és érzelmeik minden anyaginál, tárgynál, jószágnál fontosabbak. Mindaz, ami első látásra nélkülözhetetlennek tűnik – a mosogatás, takarítás, főzés, a tévéműsorok, a bevásárlás és a többi napi teendő –, mindig félretehető, nem úgy, mint az emberekkel kapcsolatos érzelmek és főként a gyerekek érzései. Ezeket az „itt és most” jellemzi. A halálunk pillanatában nem az lesz a fontos, hogy milyen tárgyakat, javakat, ingatlanokat raktunk kupacba egész életünk során – ezek mind itt maradnak. Amit majd átviszünk a túlsó partra: a megosztások és az ajándékozás képessége, a számunkra fontos emberekkel töltött idő, a figyelmes szeretet, amivel megajándékoztuk egymást, társunkat, gyermekeinket.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa