A pedofília görög eredetű kifejezés, a „gyermek” és a „szeretet” szóból tevődik össze. Az elsőre ártalmatlannak hangzó megnevezés mögött azonban súlyos szexuális aberráció húzódik meg, a serdülőkort el nem ért gyermekek iránti szexuális jellegű vonzalmat takarja.
A jelenségnek komoly társadalmi és büntetőjogi vonatkozásai vannak. A pszichiátria önálló diagnózisként kezeli. Bár a pedofília mint vágyakozási irány, érdeklődés önmagában még nem automatikusan bűncselekmény, a kiskorú ellen elkövetett szexuális cselekmény már az. A gyermekbántalmazás ezzel szemben büntetőjogi kategória, amely mögött az elkövető pszichés tünetei, kóros személyiségjegyei húzódhatnak meg, de „csak” alkoholos vagy drogos befolyásoltság is okozhatja elkövetését. A pedofília és a (gyakran szexuális hátterű) gyermekbántalmazás kapcsolódhat egymáshoz.
A pedofil és a bántalmazásos ügyek társadalmi megítélése rendkívül elutasító, a gyermek elleni bűncselekmény miatt elítéltre még a börtönben is kiemelten nehéz idők várnak fogolytársai jóvoltából. Paradox módon a magyar társadalom, bár elutasító a bűncselekmény súlyú, gyermek elleni atrocitásokkal szemben, de meglepően toleráns a hétköznapi, enyhe gyerekbántalmazással kapcsolatban, és sokan úgy gondolják, hogy a kiabálás és akár az (enyhébb) verés a gyereknevelés természetes része. Sokan szülőként talán nincsenek is tisztában vele, hogy amit nevelési céllal tesznek, az akár pont ugyanaz a gyerekbántalmazás, amit újsághírek kapcsán épp ők maguk is elítélnek.
Éppen a modern nyugati társadalmi elutasítottsága miatt a probléma nehezen vizsgálható, az ilyen személyek rejtőzködnek, hajlamukat kifelé leplezni igyekeznek, és sokszor az áldozatok, a család hallgatása is segíti őket.
Érdekes történelmi adalék a probléma vizsgálatához, hogyan tekintett a társadalom évszázadokon át a gyermekkorúakkal kötött házasságra vagy a velük való nemi érintkezésre. A középkorban a nemi érettség első jeleinek megjelenése lényegében a gyermekkor végét is jelentette. I. Nagy Lajos királyunk idejében például az eljegyzéskötés alsó határa a hétéves kor volt. Werbőczy István híres, 1504–1514 között Hármaskönyv címmel íródott szokásjogtára szerint a „fejletlen kor” és a házasságkötés határa 12 év volt. Az esetleges „elháláslehetetlenség” pedig mint házassági akadály oka nem az illető gyermek kora volt számukra, hanem inkább külső személy boszorkánymesterkedésének az eredménye! Az akkori európai idők mai szemmel furcsa, bizarr szokásai között a mai pedofília így bizony sajnos évszázadokon át elfogadott jelenség volt. Ennél csak az sajnálatosabb, hogy számos kultúrában még ma is elfogadott, sőt, bevett szokás a gyermekkorú lányok házasságba kényszerítése, akár tárgyként történő eladása, és ennek részeként a fizikai gyermekbántalmazás mint nevelési eszköz is teljesen más megítélés alá esik.
(A webbeteg.hu nyomán)
(folytatjuk)
