Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy népszerűsítsem azt a kicsiny települést, amelyről senki nem ír, mert túl apró és szerény ahhoz, hogy bárki érdeklődését felkeltse. Ez a falu Lisznyópatak, amely mintha az Isten háta mögött volna, Lisznyótól mintegy két kilométerre található egy páratlan szépségű völgyben, egy patak mentén. Egészen felnyúlik a valamikori Sidon Demeter házáig (most a Fauszt családé), az utat szép kaszálók, erdős rétek szegélyezik. Innen könnyen át lehet menni Dobollópatakra, az erdőn át út is vezet oda. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők, legelők, mesés tisztások, amelyek bájával nehéz betelni.
A múlt itt van mindig velünk. A múlt itt van a tájban, otthonunkban, ételeinkben; vibrálnak bennünk a képek, az emlékek, a hangulatok, az illatok, s valami különös dolog, ami a lélek rezdülése, s amire azt mondjuk: ezért érdemes élni. Így kötődöm én és még sokan mások ezekhez a tájakhoz, kicsiny falvainkhoz, amelyek mindig szépséget, tisztaságot sugároznak, s feltöltenek erővel a nehézségek ellen. „Valamikor a Borzos bércének egyik csúcsán egy őrtorony állott, amelynek alapjai most is kivehetők, s melyet Barabás várának hív a nép. Ezen uralgó pontról már messze kilátás nyílik. Hagyomány szerint Lisznyót ezen vár őrsége alapította. A Lisznyópatak völgyében, nem messze a vártól – Széppatak beszakadásánál – kénköves fürdő buzog fel, amelyet régen nemcsak belföldiek, hanem oláhországi boérok is nagy számmal látogattak; de Előpatak felemelkedésével ez lehanyatlott” – olvassuk Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyvében.
A falu eredete
Lisznyópatak területe kb. a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett benépesedni: a jó legelők, az erdő, a táj szépsége vonzotta az embereket. A lisznyói görögkatolikus templom harangjának évszáma Kisgyörgy Zoltán tájékoztatása szerint 1799, ami már biztos kiindulópont. Lisznyópataknak nem volt és most sincs temploma, sem temetője. Régen Fazakas János házában tartották az istentiszteleteket, beszolgáltak lisznyói, sőt, uzoni lelkészek is. Vallásilag vegyes a lakosság: református, katolikus, ortodox is van közöttük. Az elhunytakat a lisznyói katolikus temetőben temették el.
Érdekes a lakosság letelepedése is, mert ahogyan azt özvegy Lőrincz Jenőné Fám Ibolya néni elmesélte, a magyarság inkább egy tömbben, egymás közelségében élt, a románság pedig a falu felső részén. Az emberek békességben éltek, nemzeti és más gyűlölködés nem volt. Néhány családnév a régi lisznyópataki lakosságból: Nébréda András, Náni József, Farkas István, Kreculy József, Nagy László, Drágomer Ida, Dészpa Todor János, Todor György, Szakács Rezső, Fám János, Bordás Sándor, Nagy László (aki Tiszakerecsenyben született), Bagoly Máté István, Süket György, Sorbán András, Rápó János, Fazakas Péter, Nagy György, Dáncsuly József, Dáncsuly Dávid, Dáncsuly György (akinek a fia, Dáncsuly András a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem professzora volt), Náni Gyárfás, Kese Sándor, Tódor József, Kerekes György, Prázsmári Sándor (erdész), Dragomér János (kocsmája volt a sarkon), Náni Anna, Ráduly János.
A falu középső részén élt a Moisa és Olariu család, feljebb a következők: Vasile Băila, Gheorghe Florea, Ion Todorică, Gheorghe Arnoţ, Cristofon Boricean, Gheorghe Bereguţ pedig teljesen külön, egy szép hegyoldalban bal felől.
Amint már említettem, a legutolsó ház a Sidon Demeteré volt. 1940-ben a magyar határt úgy húzták meg, hogy a ház Erdélyben volt, vagyis Magyarországhoz tartozott, az istálló és a csűr azonban – lévén elég távol a háztól – Romániához esett. Volt két halom, az egyiken román zászló, a másikon a koronás címerrel ellátott magyar zászló. Sidon Demeternek engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy a saját csűrjébe és istállójába átmehessen a „határon”. Ezt az engedélyt az akkori lisznyói kántortanuló, Fazakas György intézte el az akkori hivatalban.
Lisznyópatak egykori lakossága meglehetősen népes volt. Példaként három család tagjait sorolom:
1. Szakács Rezső gyermekei: Rezső, Kornél, Aurel, János, Octavian és Mărioara (János fia volt Victor Socaciu énekes)
2. Bordás Sándor gyermekei: György, János, Sándor, István, Rozália, Ilona, Anna, Mária, Karolina
3. Dáncsuly Dávid gyermekei: Anna, Emma, Irén, Irma, Katalin, Rozália, Margit, János, Dávid.
Szintén nagy létszámú családok voltak a románoknál is, főleg a Moisa és az Olariu nevűnél.
Az emberek megélhetését a földek, a legelők, kaszálók és erdőségek biztosították. Fő foglalkozásuk a gabonatermesztés, a pityóka és cukor-, valamint takarmányrépa termesztése és az állattenyésztés, amelyhez a jó legelők biztosították az alapot. A lisznyópataki földek a következő helyeken voltak: Lisznyóban, Magyarós felé, Oláhdombon, Estepe patakán, Szénégető felé. Sok szarvasmarhát tartottak, minden háznál volt legalább 2–3 tehén, 10–20 juh, kecske, bikaborjú, sőt, régen ökrök is díszelegtek a portákon.
Híres ökrös gazdák voltak a Dészpák, Drágomérok, Bordások, Fám János, Nébréda András, Süket György. A fejlett bikákat és juhokat a brassói szászok helyben felvásárolták. Kitűnő bács volt Gheorghe Bereguţ, aki magyarul is szépen beszélt, jó emberségben élt mindenkivel.
Az állattartás megkövetelte a jó legelőket. Ezek a következő helységnevekben vannak feltüntetve: Kertbehágó – fenyves erdő a Fehér árok kútjánál; Küszürűs legelő; Mészke mence karikája – ott legelő volt valaha, most be van erdősödve; Estepe pusztáján volt a csordamegálló az árendás pusztájánál; a Temesváry család dióskertje és csereerdeje; Falukertje.
A Küszürús legelőtől volt számítható a Szotyoriék erdeje, valamint a Boriceanok erdeje.
Ahogy az iskolától megyünk kifelé, az erdő felé balra kanyarodva látható a Temesváry család dióskertje, amelyet annak idején fajdióval és kiváló mogyoróval ültettek be. Régen be is volt kerítve, és volt ezen a réten egy kis erdei lak, hogy a nyári időben legyen megállóhelye a tulajdonosnak. A dióskertet Nagy Bálint lánya, Annuska gondozta. A kert felső részén állt egy zsellérház, amelynek utolsó lakója szamaras Wolloncs Miklós bá’ volt, szegény öregember, aki egy öreg szamárral hordta a hevítőt a közeli falvak gazdasszonyainak. A dióskert alján található az a kénes gyógyhatású forrás, amelyről Orbán Balázs is tesz említést. Ennek a forrásnak az iszapját sokan használták reumás fájdalmaik enyhítésére (pl. Nagy Gusztáv is gyógyította vele magát).
Néhai Szotyori György lisznyópataki tanítóskodása idejében fürdőcskét épített, bekerítette, ellátta káddal, kályhával, megoldotta a gyógyvíz felmelegítését, s a fürdővendégek át is tudtak öltözni. Sajnos, áldozatos munkáját fel sem pártolták, nem is folytatták. A ma embere inkább bekap egy tablettát, mintsem a természet adta lehetőségeket kihasználná. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Feketeügy iszapja is gyógyhatású, mert annak idején Barabás gyógyszerész úr a betegeket, ha lábfájásért mentek hozzá, mindig az uzoni folyóvízhez küldte.)
Oktatás, sport, közösségi élet
Az iskola valamikor Moisa János házában volt, mert ott volt a harangláb is. Az új iskola, amely a kultúrotthonnak és a tanítói lakásnak is helyet ad, 1930 táján épült. A legrégebbi tanítók: Kövér Lajos, Nistor Negulici, Balogh György, majd 1953. január 20-tól 1959. november 1-jéig Fejér Ákos, a híres kerékpározó testnevelő tanár, a mikóújfalusi és sepsiszentgyörgyi sportélet kimagasló egyénisége. Fejér Ákost Szász József, az akkori főtanfelügyelő nevezte ki iskolaigazgatónak, ami akkoriban nagy merészségnek számított. Még azon a nyáron különbözeti vizsgát tett Szászrégenben, ezt követően kapott tanítói diplomát. Itt, Lisznyópatakon abban az időben a sport bármely formája ismeretlen volt. De a kitűnő szervező felismeri a lehetőséget, és évek múlva, kitartó munkával torna- és labdasportversenyeket nyernek (még Marosvásárhelyen is). Az addig elhanyagolt, sivár iskolaudvaron megjelennek a kosár-, röplabda-, valamint tornafelszerelések. Az egészet önerőből valósította meg. Saját kezűleg készítette az iskola vasrácsos kapuját, a kultúrotthonba petróleumlámpákból ötletes csillárt készített. A lisznyópatakiak szerint Fejér Ákos „többet csinál, mint beszél”. Ő szervezte be a kultúrházba az első telepes rádiót, amelyet abban az időben csak terményért utaltak ki. A falu fiatalságát megnyerte, színdarabokat tanultak be – a Fehér Anna, A cigány, A vén bakancsos és fia, a huszár, Boci, boci tarka csak néhány közülük –, és sikerrel játszották a környéken. A rajoni versenyen a színjátszó csoport I. díjat nyert, és emlékbe kapott a kultúrház egy szép színpadi festett háttérképet. Az iskola udvarán kutat ástak, amely a mai napig fungál. Az ő idejében a bálokon helybeli zenekar zenélt, amelynek tagjai a következő lisznyópataki lakosok voltak: Fám János – hegedű, Szakács Rezső – hegedű, Nagy Gusztáv – cimbalom, Nagy Mihály – bőgő, Fazakas Péter – bőgő, Fazakas István – kontrás.
Voltak olyan bálok, amelyekre két dobollói zenész is átjárt muzsikálni – Vasile Gheitan és a testvére, Sandu. Jártak román táncot, székely táncot vegyesen. A lányok székely ruháját a lisznyói Damó Györgyné Kese Vilma szőtte, aki a Magyar Népi Szövetség elnöke volt, és nevéhez sok értékes tevékenység megszervezése fűződik. Rendeztek majálist a tűzoltótestület szervezésében az iskola melletti kertben, amelynek Kerekpuszta a neve, de ugyanitt rendezték meg a románok a juniálist, amelyre – akárcsak az előbbire – mehetett mindenki szabadon.
Miután az áldott emlékű Fejér Ákos tanárt áthelyezték Mikóújfaluba, az iskolát egy cigány származású tanító, Muzsikus Sándor vezette. Ő is nagyon tevékeny volt, több mint tíz évig tanított. Azután a magyarósi papné, Beke Ibolya járt át a hegyen pár évig, majd Soós Klára, Szotyori György, Bálint Antal, Bedő Hajnalka, Béni Ildikó és Tuzson Erzsébet következett. Aztán 2000-ben megszűnt az oktatás, a tanulókat iskolabusz viszi Lisznyóba és Uzonba s onnan haza. Sajnos, ez a falu életében nagy visszaesés, mert az iskola az élet magva.
A lakosság ellátása
Mivel sok mindent megtermeltek, régen jól megrakott szekerekkel egészen Brassóig mentek árulni. Vittek vajat, tojást csirkét, sajtot, túrót, zöldséget, finom gyümölcsöket, kinek mije volt, s az áru eladása után bevásároltak. Szívesen vásároltak tőlük az emberek, mert minőségi árut kínáltak.
Élelmiszerüzlet több évtizedig működött Lisznyópatakon, sőt, italmérés is. Az üzlet valamikor Bedő jegyzőné házában volt, akitől elvették a ház két első szobáját a kommunizmus idején. A boltot vezette Kovács Gizella, Fazakas Ida, Nagy Rozália, Nagy Gusztáv, Dészpa T. Gizella és Nagy Jolánka, majd amikor felépült a szövetkezeti üzlet, ott árult sok-sok éven át Cristofon Boricean.
Jelenleg üzlet sincs a faluban, Lisznyóba járnak le vásárolni az emberek. Amúgy sok szép hétvégi ház épült az utóbbi években Lisznyópatakon, péntektől hétfőig Sepsiszentgyörgyről és Brassóból is kijárnak a falu új telepesei.
Az a lakosság, amely régen lakta, lassan-lassan elköltözött már a környékbeli falvakba, városokba, és nagyon sokan elmentek már „olyan selyemfüvű legelőt keresni, amelyet soha nem ver fel a gaz, az enyészet”.
AMBRUS ANNA
Ui.: Köszönöm Fám Ibolya, Fám Editke, Nébréda András és Nagy Jolán, valamint Nagy Gusztávné segítségét e cikk megírásához. Ezen személyek mind Lisznyópatakon születtek és nevelkedtek.
