Gyí Brassóba, gyí-gyí-gyí,
Mit hozunk Lacikának?
Csengőt-böngőt a nyakára,
Csipkés vesszőt popójára.

Gyí te, gyí te kis paripa,
Hátadra ül a katona.
Jól megfogja a gyeplődöt,
Hogy ne vessed el majd őtöt.
Ej-haj, ágaskodva
El is szalad már.

(Uzon, Kelemen Ferencné
Szigyártó Zsuzsánna 46 éves)

Adjon, anyám, egy vékát.
Minek azt a vékát?
Gyöngyöt mérünk véle.
Minek azt a gyöngyöt?
Kertet fűzünk belőle.
Minek azt a kertet?
Virágot ültetünk bele.
Minek azt a virágot?
Leányoknak papucsikba,
Legényeknek kalapjikba.
Hajtsd ki végig, ne csak félig,
Míg a patkó rézzé válik!

(Sepsiszentkirály. – 1939.
Nagy Sándor)

Egy, kettő, három, négy,
Cigánylegény, hova mégy?
Elmenyek a kovácshoz.
Kovács nekem vasat ad,
Vasat adom lovamnak.
Lovam nekem ganyét ad,
Ganyét adom földemnek.
Földem nekem búzát ad,
Búzát adom molnárnak.
Molnár nekem liszet ad,
Lisztet adom anyámnak.
Anyám nekem dercét ad,
Dercét adom disznómnak.
Disznóm nekem hájat ad,
Hájat adom királynak.
Király nekem botot ad,
S úgy megütöm a papot,
Hogy elüti a padot.

(Dálnok. – 1938. Kicsi Sándor)

Aki reám haragszik,
Egyék békát tavaszig.
Tavasz után egeret,
Míg a szeme kimered.

(Sepsiszentgyörgy. – 1927.
Konsza Samu)