Egyszer volt egy tó. Ez a tó innet hej de messze volt! Ha jól tudom, még a tetvek országán es túl volt. Elég a hezza, hogy volt egy tó, de lehet, hogy még ma es megvan.
Attól a tótól mindenki félt, mert abban egy olyan sárkány volt, amelyik minden kijövetele alkalmával egy-egy leányt megett. Mán annyiszor kijött, hogy csak a király leánya élt még; most azon volt a sor. A király búsult igen-igen, hogy mit tudjon csinálni, hogy a leányát megmentse. Nem volt más, amit tegyen, csak kihirdette az egész országban, hogy aki a leányát megmenti, annak adja feleségül.
Abban az országban élt egy daliás legény, János. Ez a legény elhatározta, hogy tűz-víz, de megpróbálja a királykisasszonyt megmenteni. Na jól van. El es indul csak úgy magára. Útközben találkozik egy öregasszonnyal. Ez az öregasszony, mikor megtudta, János hova menyen, adott neki egy kardot és olajat, hogy kenje meg vele a kardot, azután egy farkast, egy oroszlányt és egy medvét.
János nem tétovázott, hanem elindult. Odaért a tóhoz s várta, amíg a sárkány kijő. A sárkány ki es jött, s ahogy meglátta Jánost, igyenesen nekirontott. János nem jedett meg, hanem nekiment, s szerre mind a hét fejit levágta. Hogy valami bizonyítéka legyen arról, hogy a sárkányt ő ölte meg, hát levágta annak a körmeit s elvitte magával.
Ekkor mán Jánosnak a híre kezdett elterjedni, de ő evvel semmit sem törődött. Ugyanebben az időben a szomszéd országban a rézkirály uralkodott. Annak a fia szintén elment, hogy a sárkányt megölje, mert szerette volna, hogy a királykisasszony az ő felesége legyen. De ő mán csak a döglött sárkányt találta. Nem csinált egyebet, mint levágta a sárkány ujjait, s avval igyenesen a királyhoz ment. A királynak megmutatta a lábujjakat. Először a király nem hitte, hogy ez a rézkirályfi megölte a sárkányt, ezért egy szolgát elküldött: nézze meg, a sárkány meg van-e ölve? Amíg a szolga visszajött, a rézkirályfit fogva tartották, nehogy elszökjék. Mikor a szolga visszajött, a király meg-
kérdezte, hogy a sárkányt látta-e?
– Igen – mondta a szolga. – Ott fekszik a tó partján, a körmei s az ujjai le vannak vágva.
A király, amint ezt hallotta, nagyon elcsudálkozott. Na jól van. Elrendelte, hogy megtartsák a lakodalmat. Csaptak es egy olyan lakodalmat, hogy híre terjedt. Jaj, mit beszélek, csak csaptak volna! No de azért csak folyt a lakodalom. Rengetegen voltak ott. János es a farkasát, medvéjét és az oroszlánját elküldte oda. De mán a lakodalomba menők között voltak olyanok, akik hallották, hogy van egy vitéz, akinek van egy erős farkasa, szép medvéje és egy hatalmas oroszlánja. A medvét, az oroszlánt s a farkast felpakolták tésztával és visszaküldték őköt Jánoshoz. Eközben mán János megindult a király háza felé. Útközben esszetalálkozott az állatjaival. Nem es nézte meg, hogy mi van rejik pakolva, hanem úgy csomagosan visszafordította őköt, s mentek a királyhoz. Amint odaérnek, a kapuőrök jelentik a királynak, hogy kévánkozik vele beszélni egy olyan ember, akinek van egy farkasa, egy medvéje és egy oroszlánja. Azt es jelentették, hogy az állatokon ugyanaz a csomagolás van, mint amit ők tettek fel.
A király most már mérges lett és magához hívatta az embert, hogy megtudja, miféle tettet vitt végbe, hogy olyan erősen beszélnek róla? János azt mondta:
– Felséges királyom, én öltem meg a sárkányt.
– No, ha te ölted meg, mondj valami bizonyítékot.
– Felséges királyom, ha valaki egy fa ágait levágja, akkor a másiknak ugyanabból a fából csak a vastagabb része jut.
– Úgy van, fiam. Látom, hogy nem egy litty-lotty legény vagy!
Ekkor János megmutatta a sárkány körmeit. A király szinte hátraesett, amikor azokot meglátta. Nem volt mit tegyen, hát elment s a rézkirályfit magához szólította. A lakodalmasok között nagy izgalom támadt. Nem tudták, hogy mi a baj? Egyik mondta, hogy erősen nagy baj lehet, mert a király meg
van haraguva. Azután elészedte a sárkány ujjait, amiket a rézkirályfi vitt, s esszehasonlította a körmökkel. Bizony azok találtak. Hiába tiltakozott a rézkirályfi, mert úgy es kiderült minden.
Ekkor a király a rézkirályfit négy ló után köttette. A lovakra reávágtak, s azok a rézkirályfit az egész országban meghordozták meghalva.
Most mán a királynak megjött a nagy kedve. Jánost elnevezte János vitéznek. Megtartották a lakodalmat, melynek híre hetedhét országon es túl terjedt.
(Sepsimagyarós, Bordás Mihály80 éves. – 1937. Gazda Dezső)
