Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúlacska. Ennek a nyúlacskának volt egy szépen szóló harangocskája.
Egyszer ez a nyúlacska elment az erdő szélibe, lefeküdt egy bokor tövibe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyúlacska elment a fejszéhez és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fészi nem vágta ki a fát. Most a nyúlacska elment a küszürűkőhöz, hogy fenje meg a fészit, hogy a fészi vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a küszürűkő nem fente meg a fészit.
Ekkor a nyúlacska elment a vízhez, hogy hajtsa a küszürűt, hogy a küszürű fenje meg a fészit, a fészi vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a küszürűt.
Ekkor a nyúlacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, hogy a víz hajtsa a küszürűt, a küszürű fenje meg a fészit, a fészi vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet.
Ekkor a nyúlacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a küszürűt, a küszürű fenje meg a fészit, a fészi vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát.
Ekkor a nyúlacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a küszürűt, a küszürű fenje meg a fészit, a fészi vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét. Most a nyúlacska elment a tehenhez, kért tőle tejecskét.
A tehen azt mondta, hogy ő ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. Most a nyúlacska elment az emberhez, hogy adjon neki füvecskét. Az ember adott es neki füvecskét, s a nyúlacska vitte a tehennek. A tehen adott neki tejecskét, s a nyúlacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a küszürűkövet, a küszürűkő megfente a fészit, a fészi kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát.
A nyúlacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába és mindig ott tartotta.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére.
(Szörcse, Gergely Mária 74 éves. – 1948. Molnár András)
