Váratlan kinevezések és leváltások jelezték a harcot, amelyet nem az emberek, az ország érdekében folytattak – noha ezért szavaztak rájuk a szép ígéretekkel beetetett polgárok –, hanem a hatalom birtoklásáért. Azért a hatalomért, amely az övék, de nem teljes egészében.
Liviu Dragnea pártelnök bukását gyakorlatilag már második perétől kezdve – az elsőre, amelyben választási csalásért ítélték el, még rá lehetett fogni, hogy politikai indíttatású, a második (két pártalkalmazott közpénzből való fizetése) azonban már sima korrupciós eset, a harmadik, a Tel Drum-dosszié pedig igazán nagyszabású ügy maffiajellegű szervezettel és elsikkasztott eurómilliókkal – jósolják és várják a politikai elemzők és ellenfelek, és hitelével együtt népszerűsége is látványosan párolog, de lám, még mindig vannak hívei és támogatói, akik szerint neki kellene vezetnie a pártot, a kormányt és az országot is. Az még érthető, hogy a hozzá hasonlóan perbe fogott kollégái benne bíznak: másnak ugyanis nem annyira sürgős és fontos a büntető törvénykönyv módosítása. Eddig ők voltak többségben: habár érezhető volt némi ellenállás, fanyalgás, halogatási kísérlet, 2017 végén mégis terítékre került az igazságügyi törvénycsomag, és a parlament példátlanul durván, gyorsan, a demokráciát még csak nem is mímelve elfogadta azokat a jogszabályokat, amelyek ellen lassan egy éve tiltakozik az utca, a szakma és a nyugati diplomácia. De még nem mindent: a büntető törvénykönyv még hátravan, ezt szeretné Dragnea mindenáron kivégezni, mielőtt lelép a színről.
Ez az igazi tétje az SZDP-n belüli küzdelemnek, nem az, hogy a pártelnök vagy a miniszterelnök nyeri-e meg. Előbbinek egyre kevesebb eszköze van, hiszen ha Tudose is megbukik, Klaus Iohannis államfő aligha fogja harmadszor is rájuk bízni a kormányalakítást – és mivel a parlamentben még többségük van, bármilyen más megoldást leszavazhatnak, akkor pedig előrehozott választásokat kell kiírni. Ami – a hosszan tartó politikai instabilitás mellett, bár ezzel nem nagyon törődnek – több hónapos időveszteséget jelent, miközben a bíróságok dolgoznak; tehát nem jó megoldás, hiszen csak rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Látják ezt a párton belül is, majd kiderül, hogy mennyien.
Kívülről nagyon egyszerűnek látszik minden: az SZDP mélyrepülésének legfőbb oka Liviu Dragnea pártelnök, aki képtelen uralkodni diktátori hajlamain. Pártjának már csak azért is meg kellene szabadulnia tőle, mert jövőben államelnök-választás lesz, és a baloldal aligha akarja zsinórban a negyediket is elveszíteni. Komoly jelöltje azonban nincs. De nagyobb baj, hogy komolyabb kormányzás sem mutatkozik a láthatáron...