András Zoltán, Kászonaltíz polgármestere beszédében üdvözölte az emlékezőket, és megköszönte a TVR kézdiszéki állományának a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg szörnyű pusztulására emlékeztető kereszt állítását. A rendezvény főszónoka, v. Ambrus Ágnes kézdiszéki székkapitány személyes érintettségét osztotta meg a jelenlévőkkel. „Gyermekként Gyergyócsomafalván szüleim sorsán keresztül magam is megtapasztaltam, hogy a doni tragédia nemcsak az áldozatok, de sok-sok tízezer magyar család tragédiája is volt, szülőket és gyermekeiket, férjeket és feleségeket szakított el egymástól. Édesanyám első férje a Don mentén harcolt, onnan hurcolták lágerbe, ahonnan soha nem tért haza feleségéhez és két fiúgyermekéhez. Két tábori lap és 1950-ben a halálról szóló értesítés – ennyi maradt a feleségnek, aki ezután lett édesapám társa, aki maga is a Magyar Királyi 2. Honvéd Páncélos Hadosztály utász zászlóaljánál a Kárpát-medencei hadműveletek részese volt, részt vett a galíciai harcokban, és sebesülése árán, »az egyéni küzdelem hősi erényeivel ellenséges harckocsit tett használhatatlanná«, amiért kitüntetésben részesítették. Egész életében hordta testében a betokosodott aknaszilánkokat és lelkében az elveszített háború fájdalmát, tragédiáját” – mondotta többek között a székkapitány, majd azt hangsúlyozta, hogy a Don mentén harcoló magyar katonák nemcsak áldozatot hoztak, hanem példát is mutattak: „Példaképeink ők, nemcsak nekünk, katonai hagyományőrzőknek, hanem minden igaz magyarnak. A becsület, hűség, bajtársiasság, hazaszeretet, bátorság, áldozatvállalás példaképei. Példát adnak hagyományőrző munkánkhoz és erőt a hétköznapokhoz, hogy a magunk helyén és a magunk tehetsége szerint tegyünk székely-magyar közösségünkért és a magyar nemzetért.” Hozzátette: „Az események elhallgatása, a történelemhamisítás helyett ma a köztudatba kell hozni, mi is történt valójában a Don mentén és általában a harctereken. Ha az iskolai tankönyvekben nem szerepel, akkor nekünk, a katonai hagyományokat őrző szervezeteknek kell tennünk azért, hogy a fiatalok megismerjék elődeik helytállását, hősiességét.” A szónok Illyés Gyula szavait idézve kiemelte: „A múltteremtésben kell tevékenykednünk, hogy jövőnk lehessen itt, Székelyföldön, amelyet őseink közel ezer évvel ezelőtt megszereztek és amelyből vétettünk.” A kézdiszéki székkapitány megköszönte v. Szima Csaba helytörténésznek, hogy a 24. Székely Határvadász Zászlóalj elesettjei és hősei emlékére állított bellői kettős kereszt után a doni áttörésre emlékeztető apostoli kereszt felállítását kezdeményezte.
V. Máthé Lóránt Pál, a TVR székely törzsének törzskapitánya részletesen felidézte a hetvenöt évvel ezelőtti eseményeket, az 1943. január 12-én kezdődő ütközetet, amelyben a Don-kanyarban napok alatt szinte teljesen megsemmisült a közel kétszázezres Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg. Kiemelte a Don-kanyarban zajló harcok tragikus jellegét, a magyar honvédek hősiességét, azt, hogy a magyar honvédek hősiesen megküzdöttek a mindent elsöprő ellenséges szovjet rohammal, de a túlerővel szemben nem bírtak ellenállni. V. Lázár Elemér, a TVR főkapitány-helyettese, az erdélyi törzs kapitánya hangsúlyozta, hogy az áldozatok emlékét nem szabad elfelejtenünk, mert helytállásuk azt üzeni, hogy a küzdelmet a legnehezebb körülmények között is vállalni kell. A megemlékező beszédek után v. Lázár Elemér, v. Máthé Lóránt Pál és ft. Bodó Imre ny. főesperes, Kézdiszárazpatak plébánosa leleplezte az emlékjelet, ezt követően ft. Bodó Imre megáldotta azt. Áldásában az egyházi elöljáró az áldozat és az emlékőrzés fontosságát hangsúlyozva kiemelte: a kereszt ezentúl azt is hirdeti, hogy Székelyföldön olyan közösség él, amely nem feledkezik meg múltjáról és elődeiről.
Az emlékező beszédek után a jelen levő szervezetek elhelyezték a kegyelet koszorúit a megáldott emlékjelnél. Az ünnepség nemzeti imáink, a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. A rendezvény ünnepélyességét emelte Jánó Kingának, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző végzős diákjának a közreműködése, aki kászoni népdalokat adott elő.
A keresztavatás után a résztvevőket a Fagus Közbirtokosság katrosai házánál tokánnyal, forralt borral és kaláccsal kínálta a TVR kézdiszéki állománya.