Hiába szajkózzák, hogy azt Románia keretében szeretnék elérni, úgysem hiszi el senki, akiben igazi román szív dobog. A félig magyar és unitárius Orban Lajoska elismételte a dalt, hogy tudniillik Románia élen jár a kisebbségeknek nyújtott jogok biztosítása terén, s lám, ez a hála, a köszönet az átlagon felüli jogokért, a különleges és kedvező bánásmódért! Azt is tudomásunkra hozta, hogy ez a fogalom (autonómia) nem létezik a demokráciában. Jöhetnének hozzánk az olaszok és a spanyolok demokráciát tanulni! Ha még egy ilyen janicsárrá nevelt félmagyar is ilyeneket mond, hogyne kapnának szívükhöz a magukat színrománnak tartó pártok tagjai, kikelvén képükből honfiúi elkötelezettséggel, halált és magyarokat megvető bátorsággal.
A legnagyobb baj, hogy Romániában a magyarok még mindig túl sokan vannak. Az 1992-es számbavétel után, kilenc év alatt csak 200 000-rel csökkent a létszámuk, de 2011-ben még így is 1 227 600-at sikerült összeírni. Jóból is megárt a sok, hát még magyarból! Ha számuk ilyen ritmusban – kilencévenként legalább kétszázezerrel – esne, már tűrhető eredmény születhetne, de akkor is csak mintegy ötven év múlva fogynának el annyira, hogy többé ne legyen velük gond. Sőt, akkor talán még autonómiát is kaphatnának. Viszont sokaknak ez a jelenlegi megsemmisülési ritmus túl lassúnak tetszik, ezért siettetnék a folyamatot. Az igazságügyi törvényt még nem véglegesítették, még lehet némi módosításokat eszközölni rajta, amire Tudose miniszterelnök tett is halvány utalásokat. Jó lenne visszavezetni a halálbüntetést, amit a pedofil rendőr elfogása után már fel is vetett. De a székelyzászló-kiaggatásokkal kapcsolatban azt is megemlítette, hogy: „ha ez a zászló lobogni fog a szélben, akkor ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is”. (S közben, ahogy egy magyar film címe is sugallja: Talpuk alatt fütyül(i) a szél… a román himnuszt.) Nem tudni, kiket is értett helyi felelősökön, de bizonyosan köztük vannak a prefektusok, rendőrfőnökök és a helyi hírszerzési főnökök is, akik mind-mind román nemzetiségűek. Ezek után nem csoda, ha a román külügy szerint Tudose kijelentése nem volt magyarellenes. Ez a kivégzősdi olcsó megoldásnak tűnik, mert egy akasztófán többet is végre lehet hajtani, és a kötelet is újra lehet hasznosítani, csak némi szappan kell néha hozzá, de a dolog mégsem olyan egyszerű. Elsősorban azért, mert ha így megy nálunk tovább az erdőirtás, nemsokára nem lesz elegendő faanyag a bitófák elkészítéséhez, és képzett hóhéraink sincsenek.
Különben is túl lassú módszer. Valami hatékonyabbat kellene kitalálni. Míg a Román Akadémia is foglalkozik a magyarság problémáival, a Realitate tévé bevonásával más módszerek kidolgozását is programjába vehetné a magyar lakosság számának csökkentése végett, mert a Ki a magyarokkal az országból! jelszó és a magyarok közönséges kiutálása, úgy néz ki, nem elég hatékony.
A büntető törvénykönyvet olyan módon kell megváltoztatni, hogy bűncselekménynek számítson olyan szavak emlegetése, mint önrendelkezés, Székelyföld vagy a Községháza, Városháza felirat, magyar utcanevek kifüggesztése, ezekért például életfogytiglani börtön járhatna, de sajnos akkor újabb börtönöket kellene építeni. Súlyosabb esetekben – mint az autonómia szó kiejtése, a székely vagy a magyar himnusz eléneklése, a székely és magyar zászló kitűzése – feltétlenül halálbüntetést kell kiszabni. Az ítéleteket könnyedén meg tudja hozni egy vésztörvényszék, bár a végrehajtást már nehezebb lesz megoldani. Mivel Amerikában kiment divatból a villamos szék, mert rátértek a méreginjekciókra, megvehetnénk tőlük a kényelmes villamos székeket. De esetleg nálunk is szóba jöhet az infúzióban beadott méreg. Bár ez ellen biztosan tiltakoznának a védőoltások beadása ellen is harcban állók.
Talán mégis a legjobb lenne, ha elővennék a németek által kidolgozott módszert, a végleges megoldást (Endlösungot). Hátha a német levéltárakban még megvannak a koncentrációs táborok és gázkamrák tervrajzai, amelyeknek megszerzését Iohannis simán el tudná intézni Merkel asszonnyal.