Dísztárgy készítéséhez használnak fel egy ismert elektrofizikai jelenséget az Egyesült Államokban. Az elektronsugaraknak a villám cikázására emlékeztető útját rögzítik átlátszó műanyag táblácskákban.
Az Ohio állambeli Newton Fallsban építették fel a dynamitront, a négy emelet magas, ötmillió voltos feszültség gerjesztésére képes részecskegyorsítót, amelynek a sugaraival műanyag alkatrészeket keményítenek. A már nyugdíjas Bert Hickmann elektromérnök és fizikus barátai kísérleteikhez egy-egy napra kibérlik a Kent State Neo Beam vállalattól a gyorsítót. A fizikusok egyik alkalommal az elektrofizikából ismert Lichtenberg-effektust ismételték meg, nagyban, modern eszközökkel és anyagokkal. Az effektust a német Georg C. Lichtenberg göttingeni fizikatanár fedezte fel 1777-ben. Akkortájt kezdtek a fizikusok — köztük ő is — a szenzációs újdonsággal, az elektromossággal kísérletezni. Egy jól szigetelő, borostyánból (fenyőgyantából) formált lapot porral szórt be, majd arra áramot vezetett egy leydeni palackból szigetelt rézdróttal és annak a végéhez csatlakoztatott szeg hegyével. Meglepődve tapasztalta, hogy az áram hatására a porréteg átrendeződött, és a villámokéra emlékeztető rajzolatot mutatott. A jelenséget aztán róla nevezték el. (A Lichtenberg-effektust fizikaórákon vagy házilag — egy kézi karral forgatva áramot termelő és kisülést bemutató Van de Graaf- vagy Wimshurst-generátorral — könnyen be lehet mutatni. Egy speciális porral bevont borostyán- vagy akrillapra áramot vezetve, a porban szépen kirajzolódik a villám vonala. De ha befogadó táblaként egy jégdarabot használnak, a kisülés hatására az is villám alakú kis csatornákat alkotva olvad meg. Ha aztán a kis jégtáblát visszateszik a hűtőbe, a jégben is megőrizhető a villámocska keltette csatornák képe.)
A modernizált amerikai változatban egy nanomásodpercnyi ideig tartó elektronsugárral elektronokat juttattak egy kisebb könyv méretű, másfél centiméter vastag akril-, másképpen plexitömbbe. Az elektronok abba nagyjából a lap fele vastagságáig hatoltak be, és ott elakadva, az üvegtiszta anyagban láthatatlanul fogva maradtak. Ám ha egy szöget ütöttek a plexilap peremébe, az ütés hatására az elektronok a szög hegye irányába tartó, villámra emlékeztető alakba rendeződtek. Nagyjából olyanba, amiként a villámok korbácsra emlékeztető nyalábjai egy villámhárító fémcsúcsához igyekeznek. Ebben a helyzetben a felvillantott mesterséges villám elektronjai megolvasztották az akrilt, annak azonnali visszadermedése után pedig a villámokéra emlékeztető útvonaluk láthatóvá válva rögzítődött a műanyagban.
A látványos eredmény sokaknak megtetszett, s ma már rendelésre szállítanak ilyen érdekes és mutatós, a foglyul ejtett villámot tartalmazó dekoratív lapokat.
-szűcs-
