A pszichiátria önálló diagnózisként kezeli a pedofÃliát, mely akkor büntethetÅ‘, ha a kiskorú ellen elkövetett szexuális bűncselekménnyel társul. A gyermekbántalmazás ezzel szemben büntetÅ‘jogi jellegű kategória, amely mögött az elkövetÅ‘ pszichés tünetei, kóros személyiségjegyei húzódhatnak meg.
Az áldozat
A gyermek életkorától, családi helyzetétÅ‘l függÅ‘en könnyen csábÃtható, befolyásolható és félelemben tartható. Ha olyan családban él, ahol az ott uralkodó normák szerint a gyermeket tárgynak, engedelmeskedni köteles alattvalónak tekintik, a gyermeknek esélye sincs a normál személyiségfejlÅ‘désre. Azok használják ki, akiknek feladatuk lenne, hogy megvédjék és megtanÃtsák a világban való eligazodásra, az érzelmek kimutatására, felismerésére és viszonzására.
Mindezek hÃján a gyermek elbizonytalanodik, frusztrálttá, izolálttá válik. Támaszt és biztonságot, gyakran unalom ellen izgalmat keres. Hiányérzete van, és azt szeretné megszüntetni. Szeretetre vágyna, de közben nem tudja, mi az, ezért könnyen csábÃtható tárgyakkal, Ãgéretekkel, a szexuális közeledés simogatását is összetévesztheti a vágyott szeretettel.
A pedofÃlia aktÃv megnyilvánulása a gyermekek elleni szexuális, erkölcsi és emocionális erÅ‘szak, visszaélés a gyermek kiszolgáltatott, a felnÅ‘ttÅ‘l függÅ‘ helyzetével, tapasztalatlanságával, fizikai gyengeségével, kÃváncsi bizalmával.
A pedofil
A tipikus pedofil jellemzően 30–50 év közötti férfi, gyakran egyedülálló vagy valamilyen látszatházasságban él, magánéletben többnyire bezárkózva (rejtőzködve?), kevés látható szociális kapcsolattal. Sikeres és sikertelen emberek egyaránt lehetnek köztük. Hátterükben nem ritka a saját elszenvedett gyermekkori trauma szerepe sem.
Az ilyen pedofil személy kóros személyiség, aki kedvességével, ajándékokkal, Ãgérgetésekkel, de nem ritkán erÅ‘szakkal el tudja érni, hogy a gyermek teljesÃtse kéréseit, igényeit. Célja, hogy önzÅ‘ módon kielégÃtse perverz vágyait úgy, hogy közben uralkodni tudjon, erÅ‘snek érezhesse magát.
Fontos hangsúlyozni, a pedofÃlia egy szexuális jellegű pszichés zavar, a pedofilek nem automatikusan bűnözÅ‘k. Egy részük nem jut el a gyermek elleni tényleges atrocitásig, megélik vonzalmuk beteges voltát, küzdenek ellene, és ebbÅ‘l akár különféle pszichés tünetek (pl. szorongásos problémák, depresszió) is kialakulhatnak náluk, mellyel orvoshoz is kerülhetnek. Az ilyen személyek szenvednek a bűnös gondolatoktól, próbálnak küzdeni ellenük.
Az internet elterjedése egy újabb területet nyitott a pedofÃlia problémakörében: az internetes gyermekpornográfia megjelenését és elterjedését, az erre való igény sajnos ijesztÅ‘en nagy. Az ilyen oldalakat követÅ‘, ilyen képeket vagy videókat számÃtógépükre letöltÅ‘, és azokkal önkielégÃtést végrehajtó személyek is pedofilek, az akár látszólag rendezett magánélet ellenére is. Az ilyen képek készÃtése, ilyen tartalmú oldalak működtetése viszont már ismét a komolyabb büntetÅ‘jogi felelÅ‘sség irányába mutató kérdés. (A webbeteg.hu nyomán)