Hogy e három lehetőség közül melyiket választjuk, függ a növény típusától (fajától), valamint a növény részétől (gyökér, kéreg, hajtás, levél, rügy, virág). Például, ha aromás levelet, virágot kívánunk inni, azt nem forraljuk, mert tönkremegy az aromás hatóanyaga. Ilyen esetekben a teakészítés ajánlott módja az áztatás. Ha gyökérből, magból, kéregből készítünk teát, a forrázás (esetleg áztatás) a megoldás. Ha édes teát akarunk inni, édesítésre mézet használjunk, ne cukrot, a méz számos értékes anyaga fokozza a tea gyógyító és tápértékét. A továbbiakban a három elkészítési módról írunk kissé részletesebben.
1. Áztatást az illékony hatóanyagot tartalmazó gyógynövényeknél alkalmazunk. A növényre meleg (de nem forró) vizet öntünk, és 5–10 percig állni hagyjuk, megkeverjük, szűrjük, majd késedelem nélkül fogyasztjuk, mert a jelzett hatóanyagok a párával hamar elillannak.
2. Főzet (forrázat) lefedhető edényben (vagy erre a célra gyártott üvegedényben, fotó) készül. A hideg vízbe tett növényt forraljuk 5–10–20 percig (levelet kevesebb ideig, gyökeret, kérget tovább), majd azonnal fogyasztjuk, hogy a kioldott hatóanyag ne veszítsen hatásából (az erre a célra készült edénybe forró vizet öntünk és néhány percig állni hagyjuk, amíg kioldja a hatóanyagot).
3. Macerátum, hideg vízben készül, és tinktúra vagy olajos készítmény lesz belőle. A növényt hideg vízben vagy olajban, alkoholban vagy borban (hogy miben, későbbi írásainkban kitérünk rá) pihenni hagyjuk akár több hétig is. Gyógyhatású borok és szirupok készülnek ekképpen. Gyógynövények alkoholos, vizes készítményét külsőleg és fürdőben is használhatjuk. Erről is majd később.
Az egyes gyógynövények elkészítésének ajánlott módjára utalunk majd a célzott betegségek gyógynövényes kezelésénél.