Kevés ideje polgármester még, értékelni tevékenységét korai, s ígéretei számtalanok. Tény azonban, hogy Antal Árpád, beleülvén a városháza bársonyszékébe, rövid idő alatt máris némely eredményeket tud felmutatni. Nem látványosakat, de a sepsiszentgyörgyi polgár életében valamelyes javulást hozókat.
Elsőként a Csíki utca ügye. Az építkezőnek az 1918. December 1. utcába való illetéktelen betolakodását hamar hárította, most már akár járható is lenne a városközpontnak az a része, ha a félsávos útlezáráskor parkolni odakapott autók vezetőit is sikerülne leszoktatni törvénytelen és forgalomakadályozó cselekedetükről. Továbbra is a Csíki utca ügyénél maradva, amolyan válságstáb is alakult, mely próbálja hetente görgetni a munkafolyamatot. Görgetni, mert miként bő tíz esztendőkkel ezelőtt az utca külső szakaszának elkészítése haladt csigalassúsággal, most a belső rész munkálatai vánszorognak még csigábbul.
Lassan-lassan a kivitelező által vállalt második száz méter határideje is eljön, de még az első százon sem látszik, hogy végleges formájához közelítene. Nehéz örökség.
A forgalomakadályozásnál maradva: ott vannak ugye az Álmos-körök. Az Állomás negyed belépőjénél a brassói útról az Olt-híd felé kanyarodni olykor igencsak türelempróbáló manőver — volt. Mert remélhetőleg a kétsávosra szélesített betérő megoldja ezt a gondot. Miként remélhetőleg a Kós Károly—Jókai Mór—József Attila úkereszteződésében levő világröheje Álmos-kör leszűkítése és kicsinykét odébb költöztetése is lehetővé teszi, hogy immár a tehergépkocsik és az autóbuszok is be tudjanak jönni a városba Előpatak felől. Nehéz örökség mindahány, s a számtalan ígéreten felül megoldandó.
