Demeter J. Ildikó
Egyesek néhány ezerre, mások százezerre teszik a vasárnapi tüntetők létszámát, attól függően, hogy a hatalomnak szurkolnak vagy az utca népének. A két tábor nem egy, hanem bő két éve áll szemben egymással, hiszen a jelenlegi civil ellenállási mozgalom gyökerei 2015 őszéig, a Colectiv tűzvészig nyúlnak. Azóta követelik tömegek a gyilkos korrupció felszámolását, és ma már országszinten több jelszó alatt gyülekeznek, akik nem akarnak belenyugodni abba, hogy a szociáldemokraták (és zsebpártjaik) ugyanúgy kormányozzanak, ahogy eddig tették: a saját javukra, mit sem törődve másokkal, megbízatásukkal, írott és íratlan törvényekkel. Vagy a látszattal...
Hiszen csak újabb pimaszságnak tekinthető, hogy a sebbel-lobbal leváltott Tudose-kormány helyére nagyon ráérősen válogatják a minisztereket. Egy zűrzavaros év után megint megnyertek egy csatát, Klaus Iohannis államfő harmadszor is esélyt adott nekik a kormányalakításra, és most úgy érzik, hogy lazíthatnak – de nagyon tévednek, mert így pontosan azt a hatást keltik, hogy fogalmuk sincs, mit akarnak. Már a kormányprogramra sem nagyon hivatkoznak – a sajtó kérdez rá folyton –, nem is igen tehetik, hiszen tizenkét hónap és két kormányválság alatt nem csupán az derült ki, hogy betarthatatlan, hanem az is, hogy a valódi programot – az igazságügyi törvények módosítását és a korrupciós bűncselekmények elkenését – gondosan elhallgatták. Ahogy a teljesíthetetlen béremelési ígéretekről, a minden ok nélkül – hiszen dübörög a gazdaság, nemde? – fejtetőre állított adózási rendszerről, a lej gyengüléséről, az elmaradt beruházásokról, a harmadik világbeli egészségügyi viszonyokról, a növekvő szegénységről sem esik szó. De a mellébeszélés is hangosan árulkodik. Mert bármennyire szeretné elhitetni magáról az SZDP, hogy stabil és felkészült párt, amely méltó a kormányzásra, tavalyi mérlege csak instabilitást és fejetlenséget mutat, botrányokat, hazudozást, kapkodást... Románia legnagyobb és még mindig legnépszerűbb pártja Liviu Dragnea elnöksége alatt teljesen hiteltelenné vált, és mégis ezen az úton kíván tovább menni.
Teheti, mert egyedüli kakas a szemétdombon: a parlamenti ellenzék képtelen valós politikai alternatíva felmutatására, az államfő pedig jelenleg tehetetlennek látszik. Ezért olyan fontos, hogy a polgár nem hagyja magát, nem hajlandó beletörődni abba, hogy a hazugság, a lopás, a hozzá nem értés legyen a törvény. Lehet mondani, hogy semmi értelme a tüntetéseknek, hiszen az SZDP most is megnyerné a választásokat, de az adott körülmények között csak az utca tudja jelezni, hogy ebbe az irányba ne tovább. Érti ezt az SZDP is – ezért próbálja minden eszközzel lebecsülni, kiforgatni, eltorzítani a békés tiltakozásokat –, és ez már eredmény. Szomorú, hogy csak a lakosság képes és hajlandó kitartó küzdelemre a korrupciómentes Romániáért, de reményt is ad. Erre a hozzáállásra már lehet építeni.
