A magyar kultúra napját méltó módon ünnepelte Sepsiszentgyörgy: a művészetkedvelő közönséget Berde Amál festőművész és Berde Mária író közös kiállítása várta a Székely Nemzeti Múzeumban. És aki részt vett a tárlaton, meggyőződhetett: a méltatlanul elfeledett és mellőzött testvérpár művészetéről épp ideje volt „lefújni a port”.
A reformáció 500. emlékévére készült a kiállítás szűkebb, Kolozsváron bemutatott változata, a sepsiszentgyörgyi kiállítás annak kibővített, a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában levő öt Berde Amál-festmény közül kettőnek kiegészítésével összeállt változata.
Elöljáróban Vargha Mihály, a tárlatnak helyet adó intézmény igazgatója köszönetet mondott Szebeni Zsuzsának, jelen kiállítás kurátorának, aki korábban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként, most a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetőjeként számos kiállítást hozott vagy rendezett Erdélyben. Kányádi Sándor keserű megállapítását parafrazálva, Vargha Mihály felidézte, volt egy időszak, amikor mindazt, ami Erdélyben született és Trianon odatemetett, az nem volt fontos sem Bukarest, sem Budapest számára – de ez immár bő évtizede megváltozott, legalább Budapest figyel ránk. Ebbe az erdélyi kultúrával való törődés vonulatába tartozik a Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka című tárlat is, melyet végignézve rájövünk, az erdélyi kultúra mélyfúrásából kerülnek elő az ékkövek – mondta Vargha Mihály.
A kiállítást megnyitó Brendus Réka nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte, Berde Amál és Berde Mária életműve az emlékezés és a jövőbe tekintés kockái, ők a hitnek és az alkotásnak nemes ötvözetét hagyták ránk. Mindvégig az erdélyi kultúra hűséges szolgálói maradtak, abban a korban is hűségesen megmaradtak a családi örökségként megélt eszmei és elvi kötelékek mellett, amikor a fejük felett határok tolódtak ide vagy oda, rendszerek váltották egymást, és nemzedékek keresték helyüket a folyamatosan változó világban. Egy ilyen közegben kellett a protestáns családi és szellemi hagyatékot nem csupán átmenteni, hanem ahhoz hozzátéve, új köntösben örök érzéseket és értékeket továbbítani – mondta Brendus Réka. Ebben az állandó érték- és helykeresésben az erdélyi értékrendet kellett nyomatékosítani olyképp, hogy egyszerre kellett távolságot tartani a fasizmussal és a szovjet típusú munkásmozgalommal szemben, a szabadságeszméket helyezve a faji és vallási élőítéletek elé – tette hozzá. És hogy ez mennyire sikerült Berde Amálnak festészetben, Berde Máriának irodalomban, az bizonyítja, hogy alkotásaik megőrizték és meg fogják őrizni örök érvényüket és aktualitásukat – vonta le a következtetést.
Szebeni Zsuzsa a kiállítás kurátoraként beszédében a testvérpár pályaképét vázolta röviden, kitérve Berde Amál néprajzi gyűjtésének fontosságára. Külön beszélt a Munka és pihenés című képéről, mely első alkalommal látható a Székely Nemzeti Múzeumban, holott kötődése ehhez az intézményhez igencsak szoros: a különböző tájak népviseletében megfestett lányokat-asszonyokat csupa néprajzi tárgyak veszik körül, a festmény közepén egy háttal álló női alak látható – Csereyné Zathyreczky Emília, a Székely Nemzeti Múzeum alapítója.
