Az apró, de erős szopós borjak mintha éreznék, hogy oda az anyai tej édessége, a tehénanyák nyelvvel simogató, farokkal paskoló, ragaszkodó kedvessége, és ehelyett a hizlalda tömegkosztja s majd a vágóhídi vég következik. A gazdák arcán is látni az elválás érzékenységének jeleit, asszonyok, gyermekek érzelmesen bámulnak a kedves állatokra, de hát istenem, ilyen az élet, kedvenceinktől is meg kell válnunk egyszer, mert kell a pénz. Falusi embernek különösen, mert amire a mi emlékezetünk visszaér, talán csak egyszer, rövid négy évre kényeztette el őket az álladalom és a társadalmi körülmények alakulása.(sylvester)