Demeter J. Ildikó
Első látásra érthetetlen, hogy a Dăncilă-kormány miért mondott le mindjárt hivatalba lépésekor a kormányőrség szolgálatairól. Utólag sem magyarázták meg ezt a lépést, pedig egy újonnan beiktatott kabinetnek akkor sem lehet alapos oka ilyen hirtelenkedésre, ha tagjainak nagyobb része nem most látta először a Victoria-palotát belülről.
Másnap megértette mindenki, hogy miről van szó: a kormánykoalíciót vezető Liviu Dragnea előző este egy tévéműsorban egyenesen rámutatott a szolgálat vezetőjére, Lucian Pahonţu tábornokra, és azzal vádolta, hogy meneszteni akarja őt az SZDP éléről. Na és? Sokan vannak, akik ezt szeretnék: a legfrissebb – az ellenzékiséggel egyáltalán nem gyanúsítható Antena 3 csatornán négy napja bemutatott – közvélemény-kutatások szerint a romániaiak 75 százaléka egyáltalán nem bízik Dragneában, és csak 18 százalékra rúg azoknak az aránya, akik továbbra is hitelt adnak neki. Mit csináljunk, váltsuk le a háromnegyed országot? Hiszen hiába hajtogatják nekik, hogy jólét van, az emberek makacsul a saját helyzetükből ítélik meg a dolgokat. A tisztánlátást az egyenes beszéd segítené, de hát nem ez a cél...
A cél a teljhatalom megszerzése. Amit 1989 után nagy nehezen – a nyugati demokráciákhoz való közeledésként – sikerült szétválasztani, azt akarja Dragnea ismét egy kézbe – a sajátjába – összpontosítani. A kormányőrség a titkosszolgálatok egyike, és az államfő által elnökölt Legfelsőbb Védelmi Tanács fennhatósága alá tartozik. Iohannis pedig nem szeretne bűncselekményekkel gyanúsított vagy jogerősen el is ítélt politikusokat döntéshozó pozícióban látni. Ez az oka annak, hogy az SZDP törvényhozási prioritásai között idén a büntető és a büntetőeljárási törvénykönyvek újbóli módosítása mellett (hiszen négy év sem telt el az előző, szintén SZDP-s irányítással végrehajtott módosításoktól, amelyek egyik hozadéka a Microsoft-ügy elévülése) a titkosszolgálatok működését szabályozó törvények „korszerűsítése” is megjelent. Amire szükség is lenne a jogállamiság megerősítése miatt. Ám mivel a teleormani kiskirály érdekei épp ellentétesek ezzel, halvány remény, hogy e kezdeményezések is a sok éve megígért, de végre nem hajtott alkotmánymódosítás és közigazgatási átszervezés sorsára jutnak.
Ellenkezőleg: az a tény, hogy a Dăncilă-kabinet minden vizsgálat és esetleges mulasztás, visszaélés felmutatása nélkül testületileg lemond a kormányőrségről – törvényt is szegve ezáltal, hiszen az világosan megszabja, hogy kinek a feladata a magas rangú hazai és külföldi (!) tisztségviselők védelme –, azt üzeni, hogy Dragnea tételesen ki sem mondott, törvénybe is ütköző óhaját azonnal végrehajtandó parancsként értelmezi a szolgalelkű párt és kormány. Mint a diktatúrában.
