Nyilván, országos összesítésről van szó – de a számok így is elgondolkodtatóak. Azt ne firtassuk, hogy egy napra – és pontosan a hetedik napra, amikor a teremtő is megpihent munkája eredményében gyönyörködve – sok-e vagy kevés az a hétszáz bűncselekmény, ebben az országban valószínűleg átlagos teljesítmény. Bár ha leosztanánk a lakosság számára, és megpróbálnánk összehasonlítani más országok hasonló statisztikájával, esetleg érdekes dolgok derülhetnének ki. Ebben csak egy dolog jelent akadályt: senki nem tudja pontosan, hány ember él jelen pillanatban Romániában.
Aztán az sem mindegy, az összefoglaló kifejezésként használt bűncselekmény szó mit takar. Benne van-e a tyúklopástól a milliós méretű sikkasztásig vagy a kocsmában elcsattant pofontól a megcsalt férj/feleség feljelentéséig minden. A hír egyetlen kategorizálást tartalmaz, éspedig azt, hogy ama hétszáz jogtalan cselekedetből 117 forgalmi jellegű. Persze, ez sincs kifejtve, lehet abban tilosban parkolástól gyorshajtáson át az elsőbbség meg nem adásáig bármi. Bár ha azt nézzük, hogy hatszáz sofőr jogosítványát vették el, azért súlyos dolgoknak szép számban kellett történniük.
A legsokatmondóbb adat mégis a 119 forgalmi engedély felfüggesztésére vonatkozik. Jármű igazolványát csak indokolt estben veszi el a rendőr, egy nem működő kanyarjelzőért, kicsit lötyögő kormányért, gyengén teljesítő kézifékért nem nagyon szokták, ráadásul az utakon járőröző egyenruhások a legritkább esetben rendelkeznek mélyreható műszaki ismeretekkel, többnyire csak olyan hibákat tudnak azonosítani, amelyek ránézéssel megállapíthatóak. Igaz, azt is tudjuk, a rendőr, ha akar, talál kifogást. Így van ez Ausztriában, ahol különösképp a román és bolgár rendszámú autókat vadásszák, kicsit horpadt lökhárító, alig látható karcolás a szélvédőn elég ahhoz, hogy műszaki vizsgára küldjék a kirándulását már egyáltalán nem élvező sofőrt, akinek aztán sízésre és sörözésre szánt pénzét bírságként kell otthagynia a labanckodó sógoroknál.
No de térjünk vissza hazai tájakra. Az egy nap alatt száznál több bevont forgalmi engedélyről szóló hír első megközelítésben annak a következtetésnek a levonásával járhat, hogy íme, ez az eredménye, ha Európa roncstemetőjévé váltunk. Hiszen – riogatnak – az ország útjain száguldozó autók igen nagy százaléka tíz évnél idősebb, jelentős hányada még húsznál is régebb gurult ki valamelyik gyár kapuján. Ebben a felvetésben én csak azt nem értem, mi köze a jármű korának műszaki mutatóihoz. Egy kétéves, kívülről újnak kinéző, de több száz ezer kilométert futott BMW nem biztos, hogy kifogástalanabb állapotú, mint egy tizenöt éves, megkímélt, állandóan karbantartott Dacia. A kort a műszaki állapottal összekapcsoló tévhitet az autógyártók terjesztik, okát nem kell magyaráznom. Hogy környezetkímélőbb az új, mint a régi? A VW dízelbotránya óta ezt is sokan mesének tartják.
És akkor mégis mi lehet a magyarázata annak, hogy oly szép számban gyűlnek a bevont forgalmi engedélyek a rendőrök íróasztalán? Az okot talán nem a roncstemető-jelenségben kellene keresni (bár annak is eljön még a böjtje), hanem az ebben az országban általánosan uralkodó felfogásban. Amit többségi honfitársaink úgy fogalmaznak meg, hogy las’ că-i bine şi aşa. Jól van ez így is. Ez az úton-útfélen hangoztatott mondás az élet dolgaihoz való viszonyulásban az igénytelenségtől a felelőtlenségig nagyon tág skálát leföd. Ha csak az írásunkat indító hírre vonatkoztatjuk: azért lehet 119 forgalmi engedélyt bevonni egyetlen nap alatt, mert nagyon sok autótulajdonos nem törődik olyan apróságokkal, mint az elkopott gumik cseréje, a fékek időnkénti ellenőriztetése, tehát olyasmikkel, amik a közlekedésbiztonságot jelentik. És nem feltétlenül a pénzhiány miatt. De ez a szemlélet érvényesül a politikában és a gazdaságban, utolérhető az építkezésben és a kereskedelemben, és – fájdalom – az utóbbi évtizedekben mi is „sikeresen” a magunkévá tettük. Ha az Olvasó kívánja, példákkal is szolgálhatunk. De minek? Hiszen tudják: jól van ez így is.