Érdemes azonban megemlíteni, hogy az evangélium szabad hirdetését megengedő rendelkezésnek Erdélyben előzményei is voltak. Az erdélyi protestánsok még 1545-ben két zsinatot tartottak Medgyesen és Erdődön, és megkezdték a lutheránus egyház megszervezését. Az 1550 nyarán tartott tordai országgyűlésen a rendek már olyan törvényt hoztak, amely megengedte a lutheri vallás gyakorlását, és ezt követően a teológiai tárgyú írások kiadása is megélénkült, nagyrészt Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájának köszönhetően. Míg a királyné és fia, II. János választott király lengyelországi emigrációba kényszerült, 1551 és 1556 között Erdélyben tovább terjedtek az új hit gondolatai. Az erdélyi rendi gyűlés újabb horderejű döntést hozott 1557-ben, amikor törvényben bevett vallássá nyilvánította a lutheri evangélikus vallást, azaz a katolikusok jogaival azonos jogokat biztosított a lutheránusok számára. Ha ennek a törvénycikknek a szövegét összevetjük a fentebb említett hírneves tordai törvénycikkel, láthatjuk, hogy a szabad vallásgyakorlat – egyelőre a legelterjedtebb lutheránus felekezet számára – törvénybe iktatása már itt megtörtént. Az 1560-as években Erdélyben a reformáció különféle irányzatainak forrongó vitái közepette fokozatosan terjedtek el a protestantizmus egyes irányzatainak újító gondolatai.
Az 1568. évi törvény kétségtelenül kimagasló jelentőségű volt, megfogalmazása azonban nem jelentette azt, hogy egy új, szilárd egyházszervezet is kiformálódott volna.