– Újra itthon. Milyen érzés? Izgatott vagy, hogy nyolc év elteltével újra hazai közönség előtt játszhatsz? Egyáltalán, ez plusznyomást gyakorol rád?
– Az, hogy a sepsiszentgyörgyi közönség előtt játszhatok, új és különleges érzés, hiszen felnőttként sohasem volt alkalmam előttük játszani. Úgy gondolom, nagyon sokat köszönhetek ennek a városnak, mert itt nőttem fel, itt kezdődött el a kosárlabdázó karrierem, és sohasem fogom elfelejteni, hogy Gáll Éva tanítónő és Nemes Áron tanár úr a kezembe adta a kosárlabdát, mert ez megváltoztatta az életemet. Remélem, a közönségnek tetszeni fog a Kolozsvári U-BT játéka, csapatom pedig egyértelműen várja a kosárlabda-kedvelő embereket a Sepsi Arénába, hogy együtt élvezhessük ezt a szép sportágat. Nem érzek plusznyomást amiatt, hogy itthon játszom, egyszerűen csak örülök, hogy a családom és a hazai közönség előtt léphetek pályára, és ez motiváló hatással van rám.
– Fiatal korod ellenére sok gyereknek példaképe vagy, és a kosárlabda-kedvelők is szeretnek országszerte. Nem meglepő módon a második legtöbb szavazatot kaptad az All Star szavazáson. Milyen hatással van rád, hogy ilyen sokan szeretnek?
– Mikor láttam, hogy ilyen sokan szavaztak rám, egyszerűen nem hittem a szememnek. Nem is gondoltam, hogy valaha beválasztanak, ez számomra egy valóra vált álom, amit még izgalmasabbá tesz az, hogy Sepsiszentgyörgyön lesz az All Star Game is. Én csak biztatni szeretném a fiatal kosárlabdázókat, mert nagyon változatos sportágat választottak és űznek, a lényeg pedig az, hogy legyen bennük kitartás. Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki rám szavazott, és remélem, tetszeni fog nekik a show, amit az északi és a déli All Star csapatok mutatnak.
– Címvédőként érkeztetek Sepsiszentgyörgyre, gondolom, a célotok a tavalyhoz képest idén sem változott, és újra győzni akartok. Hogyan látod az erőviszonyokat? Nektek azért az utóbbi egy hónapban jóval több mérkőzésetek volt az Európa-kupa miatt, és ez a többieknek akár előnyt is jelenthet.
– Idén is nyerni akarunk, szóval, a cél nem változott. Persze, ezért nagyon sokat is edzünk és dolgozunk, reméljük, három mérkőzésen léphetünk pályára, mert az azt jelenti, hogy döntőig jutottunk. Három nap alatt három meccs ezen a szinten nagyon fárasztó, szóval mentálisan és fizikailag is a legjobbat kell nyújtanunk. Bízom benne, lesz erőnk, hogy célunkat véghez vigyük. Tisztában vagyunk azzal is, hogy mindenki minket tart a legnagyobb esélyesnek a Román Kupa-győzelemre, viszont szerintem ez egy plusznyomás számunkra, hiszen ez azt jelenti, hogy mindenki minket akar megverni, és a csapatok motiváltabban játszanak ellenünk. Az, hogy az Európa-kupa miatt több mérkőzésünk volt, inkább előnyt jelent abból a szempontból, hogy többet dolgozhattunk a csapatjátékon, összeszokottabbá és gördülékenyebbé vált a játékunk. Úgy gondolom, egy mérkőzésből akár többet tanulhatunk, mint néhány edzésből. Egyelőre a Piteşti elleni meccs­re koncentrálunk, mert ez a legfontosabb számunkra.
– A mostani idényben sem panaszkodhattok, mert vezetitek a bajnokságot, az Európa-kupában a nyolcaddöntőbe jutottatok, és a Román Kupa címvédésre is komoly esélyetek van. Mennyi munka van az eredmények mögött?
– Minden egyes győzelem mögött rengeteg munka van. Ebben az idényben talán még nagyobbak az elvárások, mint korábban. A klub vezetősége és az edzők a szezon elején több játékost is igazoltak, így többet kellett dolgoznunk csapatjátékunkon. Szerintem meccsről meccsre fejlődünk, jobban játszunk, és végül ez a fontos. Sajnos, voltak problémáink a sérülések miatt, ami azért okozott kisebb nehézségeket, hiszen az Európa-kupában is helyt kellett állnunk. A Román Kupa előtt a sérültek felépültek, mindenki egészséges, az edző pedig a lehető legjobban felkészített az előttünk álló kihívásra.
– Az előző idényetek is sikerekben gazdag volt. Mindent megnyertetek, plusz te a válogatottal is komoly sikereket értél el: előbb az U20-ban taroltál a B-osztályos Európa-bajnokságon, majd a felnőttekkel is bizonyítottál. Elégedetten nézel vissza az elmúlt egy évedre?
– Azt mondhatom, hogy 2017 volt az eddigi legjobb évem sportolói karrierem szempontjából. Boldog vagyok, hogy ilyen komoly elképzelésekkel rendelkező klubnál játszhatok, és persze hálás vagyok, hogy ilyen sokat tanulhattam csapattársaimtól, edzőimtől, és fejlődhettem évről évre. Az utánpótlás és a felnőtt válogatottal is felejthetetlen élményeket szereztem, hiszen az U20-ban a dobogó legfelső fokára állhattunk, utóbbiakkal pedig nem jutottunk ki a csoportból a kontinensviadalon, de jó mérkőzéseket játszottunk. Különleges érzés a válogatott mezét magamra ölteni, mert egy egész országot képviselhetek a pályán és azon kívül is. Örülök, hogy a Nagyváradon megrendezett B-osztályos húsz év alatti Európa-bajnokság döntőjében győzni tudtunk, és hogy a felnőtt válogatott tagjaként a kontinensviadalon híres játékosok ellen léphettem pályára. Ezt pedig soha nem fogom elfelejteni.
– 21 évet töltöttél a múlt hónapban, és te vagy a Kolozsvári U-BT csapatkapitánya. Milyen érzésekkel fogadtad, hogy kapitány lettél?
– Csak helyettesítettem a csapatkapitányt, hiszen Aleksandar Rašić sérült volt, és nem tudott folyamatosan a csapat mellett lenni. Ő a kapitányunk, nagyon jó játékos és tapasztalt harcos. Jó érzés volt, hogy én vehettem át a csapatkapitányi teendőket, ez persze nem volt könnyű, de ebben az időszakban is sok tapasztalatot szereztem.
– Milyen a hangulat a csapatban? Voltak játékosmozgások, viszont az érdekelne, hogyan illeszkedtek be az újak? Gondolom, a célotok erre az idényre is változatlan, és mindent meg szeretnétek nyerni.
– Minden meccs előtt egy céllal lépünk pályára: nyerni akarunk. Az edzők erre tanítanak ebben a klubban. A csapatban a hangulat kifogástalan, azt mondhatom, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Nagyon sok időt töltünk együtt a pályán kívül is, és szerintem ez az egyik kulcsa sikereinknek. Az új játékosok hamar beilleszkedtek, persze, mi is próbáltunk minél többet segíteni, hogy ez nekik a lehető legkönnyebb legyen.
– Az Európa-kupa nyolcaddöntőjében újra azon holland csapat ellen léptek pályára, akikkel a második csoportkörben már találkoztatok. Tudjátok már, hogy mi a kulcs a győzelemhez, hiszen korábban kétszer is legyőztek.
– Személy szerint már nagyon várom, hogy újra velük játszhassunk. Ez nekünk mindenképp egy lehetőség arra, hogy megmutassuk, képesek vagyunk legyőzni őket. Ismerjük már a holland csapatot, és nagyon motiváltak vagyunk ellenük is, mindenképp a legjobb nyolc közé szeretnénk jutni. A szurkolók szempontjából is nagyon fontos meccs lesz, hiszen tudják, mi történt velünk, amikor Hollandiában játszottunk.
– Nagyon sokat fejlődött a játékod az utóbbi egy-két évben. Fizikailag és mentálisan is a legjobbat hozod ki magadból. Hosszú távon hogyan sikerül ezen a szinten jól teljesítened?
– Az elsődleges számomra, hogy minden mérkőzésen a lehető legjobban tudjam segíteni csapatomat. Van, amikor nem úgy megy a játék támadásban, ahogy szeretném, de akkor próbálok hatékonyan és agresszíven védekezni. Szeretnék továbbra is minél jobban játszani és fejlődni szezonról szezonra. Próbálok a lehető legjobban vigyázni a testemre, és megfelelően étkezni, mert ez is rendkívül fontos. Ezen tényezők nélkül sokkal nehezebb lenne a kosárlabda.
– Milyen személyes céljaid vannak a következő években? A játékod melyik részén szeretnél még fejleszteni?
– A dobásomat szeretném fejleszteni, ezen pedig nehéz szezon közben dolgozni, mert nagyon zsúfolt a versenynaptárunk, és nincs időnk. A legfontosabb, hogy egészséges maradjak, és hogy minél több percet tudjak a pályán tölteni, mert véleményem szerint egy fiatal játékosnak ez a legfontosabb. Még fejben, a pszichikai hozzáállásomon is sokat kell fejlesztenem, és számomra ez a legnehezebb, mert ezt nem a teremben a labdával tudom gyakorolni.