Altamirai barlangok, jemeni szigetek, új-kaledóniai lagúnák, skóciai római romok, kárpáti fatemplomok, svájci és kínai hegyi tájak, latin-amerikai történelmi városok, Gropius berlini épületei, francia középkori erődítések szerepelnek egyebek között a kanadai Québecben zárt ajtók mögött tanácskozó UNESCO Világörökség Bizottság (VÖB) által elfogadott új színhelyek között. A héten már huszonöt pályázatot hagyott jóvá a testület a versenyben lévő 45 közül, ezek kerültek fel a listán szereplő eddigi 851 nevezetesség mellé.
Ahhoz, hogy egy pályázatot elfogadjanak, arra van szükség, hogy a megjelölt színhely egyetemes értékű legyen, de további feltétel, hogy megfelelő fejlesztési, karbantartási tervet nyújtsanak be a pályázók.
Az új helyszínek között találjuk a horvátországi Hvar-szigeten a starigradi mezőt, az adriai szigeteken található legnagyobb és legtermékenyebb síkságot, amelyet az ókori görögök osztottak fel mértani pontossággal. A terület jellegzetességei közé tartoznak az ókori kőfalak és faragások, amelyek máig tanúsítják az ókori geometria és földmérési technika fejlettségét.
Szlovákia a Kárpátokban található XVI―XVIII. századi fatemplomokat íratta fel sikerrel a listára: az egyedülálló épületek a nyugati és keleti kultúra összeérésének bizonyítékai, egyúttal jól példázzák a népi és hivatásos építészeti eljárások és stílusok közti kapcsolatot ― hangzott az indoklás.
Franciaország nagy sikernek tekinti, hogy a Vauban által tervezett XVII. századi francia erődítmények is világörökségi minősítést nyertek Québecben ― bár a francia küldöttség hétfőn közölte, hogy a várépítész által tervezett 14 erődítmény közül csak 12 nyerte el a megtisztelő értékelést. Franciaország ugyancsak sikerrel támogatta a tengerentúli területei közé tartozó csendes-óceáni Új-Kaledónia lagúnáinak és korallzátonyainak világörökségi minősítését.
Tizenhét további barlanggal bővítette a VÖB a spanyolországi altamirai világörökségi színhelyet, amely most már a kőkorszaki ősember művészetét őrző barlangrendszerré vált. Kedden jelentették be azt is, hogy világörökségi címet kapott a skóciai Antoninus-fal, az ókori római birodalmi határvidék erődítésrendszerének folytatását képező, Antoninus császár idején Kr. u. 142-től kiépült hatvan kilométeres limes maradványa.
Németországból a múlt század harmincas éveiben Berlinben épült, Walter Gropius, Martin Wagner és Hans Scharoun által tervezett, a maguk idejében forradalmian újnak számító lakótömbök kerültek fel újonnan a listára ― ilyen viszonylag modern építményből velük együtt összesen huszonegy nyerte el a címet.
Világörökség lett egy Svájc és Olaszország közötti alpesi vasútvonal, továbbá a svájci Sardona tektonikus mozgások formálta tájegysége, amelynek 32 000 hektáros területén hét, háromezer méternél magasabb csúcs található.
A világörökséggé nyilvánított színhelyek között szerepel az Indiai-óceánban található, Jemenhez tartozó Szokotra-szigetcsoport, amelynek egyedülálló a növényzete és állatvilága ― az ottani hüllők 37 százaléka, a csigafajok 95 százaléka ismeretlen másutt.
Az izlandi Surtsey vulkanikus szigete az 1963 és 1967 közötti tenger alatti kitörések révén jött létre, s azzal az indoklással fogadták el, hogy egyedülálló betekintést nyújt a geológiai folyamatokba. Kanadából egy új-skóciai paleontológiai lelőhely vált világörökséggé.
A kubai Camagüey történelmi központja azért került fel a listára, mert még a spanyol hódítók építészetét őrzi. Az említetteken kívül egy kazahsztáni sztyeppés tóvidék, egy kenyai szent erdő, egy különleges szépségű dél-kínai hegyi tájegység, a mexikói San Miguel városa, egy Jézus-szentély és ugyancsak Mexikóból egy lepkeélőhely gazdagítja a listát.
