s ahol a közöny iszonnyal határos
egy éjfélkor, még csillagrivaldában
bronzkönnyekkel sír majd Arany János —
a néma jelt csak árvácskái értik,
dekára mérik a mondanivalót,
csillogó mázban tálalják fel, szósszal
a közhelyekbe menekített szót —
a festett padra ritkán ül le ember
hidat kovácsolni századokon át,
és punkfrizurás, fülbevalós ifjak
nem bírják idézni bár egy sorát —
csak dohányfüstöt fújnak körülötte,
s gördeszkákon robognak tova,
az értelemnek ritkás bozótjába
ködbe fulladt a mondat otthona —
pusztába kiáltott szó lett már a vers
s ahol a közöny iszonnyal határos
egy éjfélkor, még csillagrivaldában
bronzkönnyekkel sír majd Arany János —