Ezt igazolja elrugaszkodott kormányprogramjuk erőltetése, az azóta elfogadott törvények, rendeletek, amelyek folyamatosan elakadnak az alkotmányos normakontrollon, vagy a hétköznapok valósága mutatja meg életképtelenségüket. Nem csoda, hisz a fővezérek és éceszgéberek többsége elítélt vagy éppen az előtt áll, akik megcsapolták az államkasszát, visszaéltek hatalmukkal, kenőpénzt fogadtak el.
Egyik ilyen díszes példány Darius Vâlcov, kit alig egy hete ítélt el a bíróság alapfokon nyolc évre befolyással való üzérkedés és pénzmosás miatt. Slatina város polgármestereként kétmillió euró kenőpénzt fogadott el, s hogy nem csak pártja pénztárát gazdagította, azt jól bizonyítja, hogy a bűnügyi vizsgálat elindításakor három aranyrudat, 172 értékes festményt és több mint félmillió eurónyi készpénzt foglaltak le tőle. Nehezen hihető, hogy polgármesteri fizetéséből futotta Picasso-, Renoir- és Warhol-művek megvásárlására, és „csavaros” észjárására utalt az is, hogy a lehallgatástól tartva olykor temetőkben találkozott megvesztegetőivel és bevásárlószatyrokban vette át a kenőpénzt részletekben.
Nos, ezt az úriembert tartják a kormányprogram atyjának, s az ő rafinált okoskodásának köszönhetjük az adóreformot is, hisz, ha már hetet-havat összeígértek a választások során, akkor tenni kellett azért, hogy így utólag se legyenek számonkérhetőek. S lám, most derült ki, fizetésemelést ígértek, nem jövedelemnövekedést, magára vessen, ki nem így értette, ne sírjon senki, hogy nem kapott több pénzt, örüljön, ha nem kell kevesebbel beérnie. Ügyeskedésük végeredménye pedig a teljes káosz, hétről hétre igazítani kell a sürgősségi rendelettel elfogadott adótörvénykönyv-módosításon, mert napról napra bővül a járulékos áldozatok sora. Megnyomorították a magánvállalkozásokat, de ellehetetlenítették az önkormányzatok működését is, a nagyobbaknak beruházásokra nem futja, a kisebbeknek még a fenntartási kiadásokra sem. S mindez miért? Mert néhányan ügyeskedéssel megszerezték a hatalmat, és most ügyeskedéssel meg is szeretnék tartani.
A hozzá nem értés, az átgondolatlan lépések minden ágazatra jellemzőek, eluralkodott a fejetlenség a tanügyben, egészségügyben, s most zajlik a nagy, végső leszámolás az igazságügyben, hisz legfontosabb céljuk, hogy bőrüket mentsék. Sikerült elherdálniuk egy kiemelt gazdasági növekedéses évet, és szépen-lassan szertefoszlik az utolsó reménysugár, hogy Románia felzárkózhat Európához. Mi maradunk a szegénységgel, a nyomorral, korrupció átszőtte hétköznapokkal, az ügyeskedő szélhámosok pedig élvezhetik áldatlan munkájuk gyümölcseit.