Okos emberek szerint az álmokat csak akkor lehet megvalósítani, ha felébredünk és teszünk valami konkrétat a megvalósításukért. Sajnos, odajutottunk, hogy csak a jelképek, és nem a rájuk ruházott eszmék számítanak. A valóság pedig köszönőviszonyban sincs az idealizmus szülte álmokkal...
A díszmagyarkodás, a hülyeség korát éljük, ahol nem az a lényeg, hogy ki mit tud, mit tesz a közért, hanem az számít, hogy ki milyen látszatot tud kelteni. Lakóhelyemen, Sepsikőröspatakon, évek óta tapasztalom, hogy mit jelent a széthúzás, a buta gőg, az örökös torzsalkodás, a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszéd és a bátor kiállás hiánya. Azt is tudom, hogy kik ennek az állapotnak az irányítói, kik a haszonélvezők, és kik a vesztesek. Február 3-án megvalósult végre egy olyan közösségi élmény, ami sokáig emlékezetes marad. A Kálnoky Ludmilla Egyesület farsangi báljáról van szó.
„Legyenek eggyé kezedben.” (Ezekiel.37,17) – ezt a prófétai látomást tette élővé  számomra ezen az estén lakóhelyem székely-magyar népe, amikor minden társadalmi csoport, minden felekezet tagja egy fedél alatt, egy asztalnál ülve, harsány jókedvvel örvendezett az együttlétnek. Meggyőződtem, hogy mégis él a rendtartó székely falu megtartó szelleme, az összefogás. Azon az estén  hitet tettünk együtt, hogy – lerázva magunkról  az óesztendő összes bántalmait – könnyű lélekkel elindulunk az új esztendő kitaposatlan, de reményt ígérő ösvényein. A remény  eszközzé vált a kezünkben, segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángjait, az összetartozás, a kölcsönös megbecsülés maradandó élményét. Közösségünk  ezen  rendezvény  után annyi pozitív energiával telítődött, amennyi képes lesz a jövő esztendő végéig átsegíteni minden embert egy-egy lelkileg vagy anyagilag nehezebb időszakon. Nyugalmat, békét és megtartóerőt adott. Köszönöm, Sepsikőröspatak!
 

Zsigmond  Sándor