A Házasság hete részeként Baróton öt különböző felekezetű lelkész A lelki egység jegyében a házasság sarkalatos kérdéseiről címmel tartott kerekasztal-beszélgetést. A művelődési ház kistermében Kondor Ágota sepsiszentgyörgyi mentálhigiénés szakember által moderált eseményen Fülöp László miklósvári római katolikus plébános, Györfi Tóbiás baróti baptista lelkész, Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkész, Simon-Nagy Ilona apácai evangélikus lelkész és Tordai Árpád baróti református lelkipásztor párkapcsolatról, a férfi és nő házasságban betöltött szerepéről, hitről, szeretetről és hűségről szóltak.
Hogyan képzelt el minket Isten, és miért rendelt a férfi mellé társat – vetődött fel rögtön a beszélgetés első pillanataiban. Talán az elején kicsit másképp gondolta el a Teremtő az alkotását, hiszen társat csak később adott a férfinak, de ez semmiképp sem alá-fölérendelést jelent – szögezték le a lelkészek –: a nő a férfival egy test és lélek.
A más-más felekezetet képviselő lelkipásztorok bár esetenként másként fogalmaztak, ám üzenetük azonos volt. Mint mondották, a jó házasság alapját a jó értelemben vett önfeladás jelenti: az „én” háttérbe szorul, de a „mi” teret kap. A tapasztalatok szerint a „mi” jobban érvényesül azoknál, akik kapcsolatukat hivatalosították. Mindannak ellenére, hogy a házasságlevelet sokan csak cetlinek nevezik, nem az, egyfajta védelmet is ad – bizonyítják ezt a pasztorációs munka során tapasztaltak.
Több a házasságukban nehézségekkel küszködők száma, mint az elválóké. Ebben nagy szerepük van a családjuk egységéért makacsul küzdő nőknek, akik jelentős energiát fektetnek kapcsolatuk megmentésébe, de a házas férfiak is komolyabban viselkednek a válságos időkben és partnerek a kérdés megoldásában.
Hangsúlyosan szóltak arról is, mennyire fontos, hogy példaértékűen viselkedjünk családi életünkben. Ha mindennapjaik során hitben, hűségben és szeretetben cselekszünk, boldogságot hoz az egész család számára, ám ha a naponta jelentkező kérdésekre nem jó feleletet adunk, azzal hosszú távon gyermekeinket tesszük észrevétlen tönkre. Az otthoni viszonyok kitetszenek már legzsengébb korunkban is, amikor papás-mamást játszunk, s a későbbiekben is. Ha a szülők veszekedésben és erőszakosan éltek, s úgy látták jónak, hogy a felgyülemlett feszültséget italba fojtsák, a gyermekek valószínűleg másolni fogják azt. Ezen változtatni lehet, de a lelki sebek nehezen gyógyulnak, a megtanult sémákon való változtatás pedig hatalmas erőfeszítést követel.
A lelkészek leginkább úgy segíthetnek a gondok orvoslásában, ha hozzájárulnak a baj magvának megleléséhez. Ez viszont nem elég, jó lenne, ha a legkisebb vészjelzés esetén szakemberekhez fordulnánk – Erdővidéken jó szakemberek vannak, merjük felkeresni őket – tanácsolták.
