Farcádi Botond
Lassan a legelvetemültebb bukaresti vagy más nagyvárosi fociultrák körében meghonosodott stílust és szólamokat is alulmúlja a romániai közéletben eluralkodott vitakultúra, talán nem túlzás kijelenteni, hogy soha ennyire mélyre nem süllyedt a politikai csatározások színvonala, ilyen tömény ostobasággal, ennyire primitív figurákkal, ilyen hihetetlen fokú verbális agresszióval, izzó gyűlölettel tényleg csak a huliganizmus berkeiben lehet találkozni. És ami elszomorító, hogy ez nemcsak a politikai világra jellemző, de a bukaresti médiát is áthatja a meglehetősen alpári, hihetetlenül indulatos, a racionalitástól végleg elrugaszkodni látszó megnyilvánulási stílus, kultúra.
Az ország miniszterelnöke nemes egyszerűséggel autistáknak nevezi politikai ellenfeleit, kerekedik is – joggal – olyan botrány, hogy más sem szól tévéből, rádióból, csak ez a meglehetősen faragatlan, miniszterelnöktől teljességgel elfogadhatatlan, mondjuk ki: bunkó kijelentés. De azonnal hozzá is tehetjük a magunkét: bezzeg a korábbi kormányfő, Mihai Tudose akasztásról szóló nyilatkozata feleakkora visszhangot sem váltott ki, márpedig az, halálos fenyegetés lévén, kétségkívül sokkal súlyosabb, alighanem büntetőjogi felelősségre vonást megkövetelő nyilatkozat volt. És mondjuk ezt nem elsősorban azért, hogy panaszkodjunk, hanem hogy lássunk tisztán: a Viorica Dăncilă szavai miatt hőbörgők igen jelentős részének megütközése korántsem őszinte, nem a diskurzus minősíthetetlen jellege, hanem a kormányfő személye ellen irányuló támadás motiválja – ha a másik táborból tett volna valaki hasonló kijelentést, alighanem azonnal feledésbe merült volna. Jól bizonyítja ezt, hogy a kormánnyal kritikus sajtó egyes képviselőinek sem kell a szomszédban kopogtatniuk egy kis surmóságért: a bukaresti média nagy megmondóembere, Cristian Tudor Popescu például azzal kezdte az új kormányfő nevesítéséről szóló politikai elemzését, hogy páviánhoz hasonlította őt. S még csak bocsánatot sem kért: az Országos Diszkriminációellenes Tanács vizsgálata alatt is makacsul védte vélt igazát, fel sem mérve, hogy magatartásával ő is hozzájárul az ilyetén hangvétel meghonosodásához. Egy másik bukaresti médiasztár, az Antena 3 nevű szennycsatorna műsorvezetője élő egyenes adásban szólította fel meghívottját, hogy akkor csókolja meg a főügyész seggét – a félreértések elkerülése végett többször meg is ismételte szavait.
Itt tartunk tehát most, a 2018. év kezdetén: az egymást nagyon gyorsan váltogató miniszterelnökök közül az egyik akasztással fenyeget, a másik autistának nevezi ellenfeleit, a politikusok számonkérésére hivatott média neves képviselői pedig sebtében „fölzárkóznak” e primitív stílushoz, amely aztán így átszövi a társadalom egészét. Már-már aggódva kérdezzük: mi lesz így a nagy centenáriumi ünnepségekkel, ha már év elején ily nagy lendülettel és ily alpári módon esnek egymásnak a főszereplők?
